A vallás magánügy?!

Veres András püspök határozott hangon tiltakozott az ellen, hogy a vallásos emberek és vallásos közösségek megszólalási jogát a közösséget érdeklő vagy a társadalmat érintő kérdésekben elvitassák. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke, a rádióban ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a püspök felszólalása alkotmányellenes, a vallás a magyar alkotmány szerint magánügy, nincs helye a társadalom egészét érintő kérdések tárgyalásánál vallásos szempontok vagy értékek hangoztatásának, figyelembevételének.

Véleményszabadságot biztosít alkotmányunk, Kuncze Gábor a maga véleményét arról, hogy neki kívánatos-e vallásos emberek véleményét, vallásos közösségek álláspontját közügyekben hallani, szabadon kimondhatja. Ám amikor egy parlamenti párt tekintéllyel rendelkező elnöke arról nyilatkozik, hogy mi alkotmányos, és mi nem, akkor elvárható, hogy tartsa magát az igazsághoz, hogy ne tévedjen. Ha nem eléggé biztos a dolgában, tájékozódjék. Ilyen állítás során téves álláspontot hangoztatni nemcsak bűn, nagy hiba is.

Hogy is állunk ezzel a magánüggyel? Először is, a vallás az Alkotmány szerint: szabad. A szabadságokat pedig az Alkotmány biztosítja, az államhatalom ennek megfelelően biztosítani köteles. A vallásszabadságot is. Téves az a vélekedés, hogy a vallás magánügy. A vallás közszabadság, egyén és közösség részére egyaránt. A véleményszabadság, az egyesülési jog egyént és közösséget egyaránt megillető sajátos formája.

Az Alkotmány 60. §-a szerint a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára mindenkinek joga van köztársaságunkban. Ez a 2. bekezdés szerint azt jelenti, meggyőződését mindenki bármely módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthatja, taníthatja. 3. bekezdés: Az egyház az államtól elválasztva működik.

Az alkotmányos törvények és alkotmánybírósági kötelező értelmezés szerint államhatalmi eszközökkel vallási meggyőződés nem terjeszthető. Viszont az állam és hatalma köteles a vallásos meggyőződés érvényesülését, kinyilvánítását reálisan lehetővé tenni. Az államcélok meghatározásában demokratikus rendünkben ugyanolyan joggal és súllyal vesznek részt a vallásos meggyőződésű egyének és közösségek, mint a más vallásúak vagy a nem vallásosak. Ideje lenne erre végre ráébredni a politikai élet meghatározó személyiségeinek.

S ahogy minden közösségen belül, a vallásos közösségen belül is kinek-kinek joga közös álláspontot kialakítani közügyekben, azt hangoztatni, annak számára másokat megnyerni, azt érvényre juttatni. Ebből a szempontból az állam ugyan nem gyakorolhat nyomást az egyházra, de az egyházi közösség, mint állampolgárok közössége, igenis gyakorolhat nyomást az állam szerveire. Ez közszabadsága vallásos egyénnek, közösségnek egyaránt, elvitatása, kétségbe vonása alkotmányellenes, ezért nem magánügy, hanem törvénysértés.

Zlinszky János

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusa,

volt alkotmánybíró

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu