 |
 |
 |
 |
2006.04.16
|
Ingyenes
műsormelléklettel. |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
A derű üzenetével távozott közülünk II. János Pálra emlékezünk Frankfurtban voltam egy kutatóúton, amikor II. János Pál pápa megválasztásáról hírt adott a televízió - meséli dr. Zlinszky János volt alkotmánybíró, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának professor emeritusa. - Épp egy lengyel kollégával beszélgettünk, amikor egy német jogász barátunk beszaladt hozzánk, és elmondta, hogy lengyel származású pápánk van. Láttam a beiktatását is, és beszéde mély hatást gyakorolt rám. Idegenként érkezett Rómába, de római lett, mint Szent Péter.
Néhány évvel később feleségemmel Rómában jártunk, és részt vettünk a Szent Péter téren egy szerdai általános kihallgatáson. Ez az ellene elkövetett merénylet előtt volt, amikor még szabadon sétált az emberek között, és kötetlenül beszélgetett a zarándokokkal. Meglátván egy általunk készített és felmutatott Budapest-táblát, odajött hozzánk, és kezet fogott velünk. Ez a közvetlenség akkor még nagyon szokatlan jelenség volt egy pápa részéről, de rövid idő múlva megszokottá vált. Újonnan megválasztott alkotmánybíróként - Sólyom László és Paczolay Péter társaságában - 1990. januárjában ismét a Vatikánban voltam egy pápai kihallgatáson. Az audiencia végén először a kerekes székekben ülőkkel és a zarándokcsoportok tagjaival ismerkedett, majd csak ezután váltott velünk is, előkelő vendégekkel néhány mondatot. Minden korosztályt és népcsoportot meg tudott szólítani, beszédeinek mindig volt magva, mély, rendkívül időszerű mondanivalója. Karizmatikus személyiségének sugárzása alól nem tudta magát senki sem kivonni. Egy kedves családi történetet képeit idézem fel ezzel kapcsolatban. Amikor a pápa Bécsben volt, egy ottani rokon kisfiú televízión követte a szentmisét, és szüleinek így kommentálta a látottakat: "a Szentatya szólt hozzám". Úgy érezte, hogy amit a pápa feléje fordulva mond, az személyesen neki szól. Ez az a megnyilvánulás, amit rengetegen megéreztek, többnyire olyanok, akik a legkevésbé számítottak rá. Benne élt az emberek tudatában, és egyike volt azoknak a személyiségeknek, akiknek a jelenléte az európai történelmet valamiképpen formálta. Mindkét magyarországi látogatása alkalmával több városban is sikerült vele találkoznom. Két alkalommal a szentmisén ő áldoztatott. Szeretettel és őszinte tisztelettel fogadtam azokat a tanításokat, melyeket adott, azt az életvidámságot, amit nyújtott, és végül azt a szenvedéssel telt utat, amellyel az élettől megvált. A betegségéről szóló tudósítások során tapasztalhattuk, hogy az élettől történő elszakadás nem mindig könnyű, ugyanakkor - minden negatívuma ellenére - ez is egy Krisztushoz vezető út, amennyiben képesek vagyunk azt tőle elfogadni. A külső látszat és a belső irányultság nem biztos, hogy fedi egymást. Ezt is tanulni lehetett tőle, és ez nagyon nagy szó. Asztalos József
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
