A profán és a szent találkozásában

Kiállítás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből

Jól ismerjük épületének színes Zsolnay-kerámiával borított tetejét, mesebeli, szecessziós bejáratát, azt viszont kevésbé tudjuk, milyen műkincseket is rejt az éppen százharmincöt esztendeje fennálló Iparművészeti Múzeum. Márciusban Gyűjtők és kincsek címmel tartós időszaki tárlat nyílt a múzeumban, amely a hiányzó állandó kiállítás pótlásaként bemutatja az intézmény gyűjteményének legjavát.

Rubinvörös üveggel borított színtelen üvegből készített keresztelőmedence (Zay-Ugróc, 1896.)

Az évek alatt hatalmas és értékes anyag került a múzeum birtokába, amely a londoni és a bécsi után Európában harmadikként létrejött olyan intézmény, mely az egyetemes kultúrtörténet iparművészeti kincseit hivatott megőrizni. A gyűjtemény saját otthonának megteremtésére 1890-ben nyílt mód. A Lechner Ödön által tervezett szecessziós palota avatására, amely eredetileg az iparművészeti iskolának is helyet adott, a millenniumi ünnepségsorozat záró eseményeként, 1896. október 25-én került sor.

Krisztus levétele a keresztről - az esztétikum és a funkcionalitás tökéletes összhangja (Liege 1720 k.)

A történelem viharai ellenére a gyűjtemény folyamatosan gyarapodott, hol valamely koncepció szerinti vásárlás, hol adományok, máskor hagyatékok felvásárlása révén. A kiállítás, műtárgyakkal illusztrálva, éppen ennek történetét kívánja bemutatni: a gyűjtemény megalapozásától kezdve a szponzorálás és a mecenatúra folyamatát, a kortárs cégekkel és a műgyűjtőkkel való együttműködést, a nagyformátumú igazgatók munkásságát, illetve a magángyűjteményekből a múzeum birtokába került műkincsek sorsát.

Összesen három darab maradt fenn Bethlen Gábor násfasorozatából (Erdély, 1626?)

Valójában azonban sokkal többről mesélnek a kiállítás tárgyai. Bepillantást engednek az egyes korok mindennapjaiba, talán minden más múzeumi anyagnál jobban, hiszen az iparművészet terén az esztétika, a korízlés és a funkcionalitás szétválaszthatatlan. S ebbe mindenkor beletartozott a vallás, a hit világa is, amely éppolyan természetes módon kapcsolódik az ember életéhez, mint a bútorok, a ruhák vagy az étkészletek.

Ennek talán legjobb bizonyítéka a kiállításon bemutatott mézeskalács formák egyike, amely egy betlehemi jelenetet ábrázol. A mézeskalács régen természetes módon kapcsolódott az élet fontos eseményeihez. Például egy koronázás alkalmával megformázták az uralkodó portréját. Ugyanígy a nagy ünnepeket, a karácsonyt vagy a húsvétot is kísérték - s talán egyes tájakon kísérik ma is - ezek a sütemények.

A vallási élettel kapcsolatos tárgyak esetében nem nehéz kikövetkeztetni, miért fontos, hogy a liturgiában használt eszközök, a funkcionalitáson túl, szépek is legyenek. A neves lőcsei ötvösmester, Szilassy János 1777-ben készített kelyhe is arról tanúskodik, milyen művészi gondossággal hozták létre az iparosok az istentisztelet eszközeit. Szilassy Jánossok munkája fennmaradt, főleg egyházi tulajdonban, ő ugyanis nagyrészt monstranciákat és kelyheket készített. Specialitása volt az a festett zománcdíszítés, amellyel a kiállításon bemutatott kelyhet is díszítette. Európa távolabbi pontján, Limoges-ban készült a tárlat egy másik értékes liturgikus tárgya, a háromkirályok imádását megjelenítő, a gótika stílusjegyeit viselő csóktábla. A főpapi nagymise részeként békecsókot váltottak a résztvevők, s akik áldoztak a misén, az oltár közelében álló kis táblát csókolhatták meg. Ennek a nagy járványok idején szörnyű következményei voltak, ezért ezt a szokást az 1500-as évek közepén, a trentói zsinat idejében megszüntették. Így e tárgynak különleges kultúrtörténeti jelentősége is van, hiszen a zsinat után többé nem készítettek csóktáblákat.

A használatukban pontosan behatárolt liturgikus eszközöknél finomabban árnyalt képet rajzolnak Isten és ember mindennapi kapcsolatáról a látszólag kevés funkcióval rendelkező műkincsek. Az Iparművészeti Múzeum első főigazgatójának, Ráth Györgynek gyűjteményébe tartozott a János evangélistát ábrázolókéső gótikus figura. Az apró szobor puszpángfából készült - ez egy különleges fa, amely keménysége miatt nagyon jól formázható, így részletgazdag megmunkálást tesz lehetővé. A szomorú és meggyötört Jánost ábrázoló faragás egy Golgota-szoborcsoport része volt, amelynek többi része sajnos már nincs meg. Ráth György gyűjteménye azonban több vallási témájú szobrot megőrzött, például azt az épségben fennmaradt, 1720 körül körtefából faragott plasztikát, amely Krisztus keresztről való levételét jeleníti meg. Nem az esztétikai élmény nyújtása volt az egyetlen szempont e kis szobrok megalkotásánál, hanem egy-egy magánkápolna csöndjében a vallásos élmény, az egyéni áhítat elmélyítése.

A régebbi korok iparosai valamely céh tagjai voltak, ez védelmet jelentett, illetve bizonyította hozzáértésüket. A céhes keretek között működő mesterek is művészi igényű tárgyakat hoztak létre, de az újítás kevésbé volt jellemző rájuk. Az a fajta kísérletezés, ami egy mai művésznél szinte természetes, inkább csak az udvari mesterekre volt jellemző - mutatott rá a múzeum munkatársa, Szilágyi András művészettörténész. - A nagy művészegyéniségeknek, mint például Benvenuto Cellini, az ötvösség történetének egyik legnagyobb mestere, aki Firenzében működött az 1500-as években, megadatott az, hogy olyan megbízóik legyenek, akik teret engedtek a kísérletezésnek. Kipróbálhatták magukat, új megoldásokat találhattak.

Ezért is érdekes, hogy néhány különleges, egyedi műkinccsel is találkozhat a látogató a kiállításon. Egy külön teremben faliszőnyegek láthatók a tárlat részeként. Az egyiken a betlehemi pásztorok köszöntését ábrázolták. A szőnyeg Brüsszelben készült 1520 körül, amikor ott ez a műfaj a virágkorát élte. Egy falikárpit-sorozat darabja volt a szőnyeg, amit az 1600-as évek elején az akkori győri püspök, Naprághy Demeter szerzett meg, akit úgy is neveztek: az utolsó humanista főpap. A műkincs egyik különlegessége, hogy sok középkorias megoldást alkalmaztak a készítők a figurák megformálásában, a drapéria kezelésében. A középkori táblaképfestészetre volt jellemző, hogy a kisded a földön fekszik, vagy hogy szalagokban szöveggel kommentálják a jelenetet. A háttérben megmintázták az angyali üdvözletet, illetve a királyok imádását is. Ez a kontinuáló ábrázolásmód szintén a középkor sajátja. Ugyanakkor - a szőnyeg megalkotásának korára jellemzően - a próféták szerepét Szibillák vették át, a klasszikus antikvitás mintáit követve. Szintén egyedi darab a kiállításon bemutatott üvegből megalkotott keresztelőmedence. A keresztelőkutakat fémből vagy kőből készítik általában, s külön technikai bravúr, hogy ez a darab speciális, kettős üvegrétegből áll. Díszítése viszont már a hagyományos ikonográfiát követi: Jézus gyermekkorából való jeleneteket ábrázoltak rajta, illetve az apostolokat és a négy evangélistát. A keresztelőmedence tervét Sovánka István készítette, s a zay-ugróci Schreiber-üveggyár valósította meg 1896-ban.

Vannak olyan tárgyak, amelyeknek látszólag semmi közük a szakrális világhoz, világi célra készültek, például egy ékszer, motívumaikban mégis a kereszténységhez kapcsolódnak - mondta Szilágyi András. - Valamilyen sajátos motívumegyüttes szerepel rajtuk, például kereszt, horgony és szív, amelyek a keresztény erényekre utalnak: hit, remény, szeretet. De ugyanilyen elem a koponya, állkapcsában kulccsal, amely a sírig tartó hűséget jelzi. Ez a motívum szerepel például az úgynevezett Bethlen-násfán. Sajátos történeti értéke is van ennek az ékszernek: Bethlen Gábor esküvői násfasorozatának egyik darabja ez. 1626 márciusában tartott második esküvőjén viselték, amikor Kassán nőül vette Brandenburgi Katalint. Szokás volt, hogy az esküvő főszereplői ajándékot kapjanak, adott esetben egy ékszert, hasonlót ahhoz, amit a menyaszszony és a vőlegény is viselt. Régen az ékszereken nemcsak a motívumok, de maguk a drágakövek, a színek is jelentést hordoztak a kor embere számára, amelyek azonban sajnos mára feledésbe merültek. Az Iparművészeti Múzeum kiállítása talán visszaad valamit a látogató számára abból, amit az idő elrabolt mindennapjaink művészetéből.

Szalontai Anikó

Fotók: Iparművészeti Múzeum, Kolozs Ágnes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu