Szíve szomorodva...

A Kolozsvárhoz közel fekvő, nagyrészt ma is magyarok lakta falunak Szent Lászlóról elnevezett román kori temploma van, amelynek építését a XIII. századra teszik a kutatók. A templom egyenes záródású szentélyében és a hajó keleti falán XIV. századi falfestmények maradtak fenn. E képeken az olasz trecento hatását ismerte fel Balogh Jolán. Festőjében Márton és György kolozsvári testvérek apját, Miklóst sejti. Feltehetőleg nem túloz, amikor azt állítja, hogy a fenesi mester feltétlenül megfordult Pádova környékén, ahol közvetlen szemlélet alapján ismerhette meg az olasz kompozíciókat és az olasz színeket. Ezeket az átvételeket formálta tovább egészen tehetségesen, helyi vonásokkal gazdagítva a jeleneteket.

A hajó képei sajnos nagyon rossz állapotban kerültek felszínre. Azon a részen pedig, ahol a szentély képei voltak, villanyszerelés közben feltörték a fal egy részét s ezzel keresztülvágták a Kálvária-jelenetet. Az északi falon a passió állomásai festették meg: ez a Keresztvitellel vagy a Megostorozással kezdődött. Ezt követte egy kompozíció a megfeszített Krisztussal és a két latorral, majd a keresztfa alatt ülő Mária, ölében a halott Krisztussal. Tőlük jobbra siratóasszonyok csoportja és egy olyan figura, aki a Leviatán szájából egy embert karjánál fogva húz ki. A szentélyben lévő falképcikluson a Keresztrefeszítés, a Veronika kendője és a fájdalmas Krisztus ("imago pietatis") jelenetei láthatók. "A festő alakjainak lelkiállapotát - Krisztus szenvedéstől görcsös arcát. Mária kitörő fájdalmát János apostol csendes magábamélyedését - egy-egy megragadó gesztussal tudja érzékeltetni."

Ezen (és ezeken az ábrázolásokon) hogyan ábrázolták Jánost és hogyan az édesanyát, mindannyian jól tudjuk: itt a kétségbe esett Mária összekulcsolt kezét emeli a keresztrefeszített felé, míg János apostol magábaroskadtan, balkezében az evangéliumot, jobb kezével pedig, a gyász jeléül, fejét fogja. S azt is tudjuk, hála a gyűjtőknek, hogy az Ómagyar Mária-siralomban megénekelt gyászosan fájdalmas jelenetet számos változatban őrzik az archaikus imádságok is. A Tatros-menti egyik csángó imádságot idézve mondhatjuk - a fenesi freskó itt közölt részletére nézve - az imádságos mondatokat: "Magos keresztfán meglátta / az ő szerelmes szentfiát / térgyig vérbe´, könyökig könyübe´ / szüve szomorodva / ‘színye elváltozva."

Tudjuk, hogy ez pénteken volt. S azt is tudjuk, mi történt másnap és mi harmadnapon.

Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu