Városmisszió (5.)

Kíváncsi focisták

Az idei nagyböjtöt átlengte a misszió gondolata. Nemhiába választotta a plébános a megnyilatkozás hagyományos, egyszerűségében mégis leghatásosabb módját. A Szent Celesztin hívei még hetekkel később is érezték a súlyos bibliai szavak utórezgését. Talán nem is a templom légterében, hanem saját megdobbanni tudó szívükben.

Az espereskerületi focimeccs után, amikor kis időre az Öreg is bekukkantott a diadalmámorban úszó fiúkhoz, a csatár elérkezettnek látta az időt, hogy végre ráfusson a labdára:

- Ugye, múltkoriban miszszionárius járt az Atyánál? -- szegezte neki a kérdést.

- Csak egy közönséges hívő volt -- legyintett a kapus, mert ő jól megfigyelte, hogy semmi papos kelléket sem viselt az illető.

A pengeváltásba gyorsan bekapcsolódtak a többiek is. A csatár támogatója azt súgta a küzdelembe bonyolódó srácnak: Nem hinném, hogy illetéktelenekkel áll szóba az atya.

- Bárki messziről jött ember mondhat érdekeset -- vetette ellen a másik tábor tagja.

- Mit gondoltok, hol érdekesebb a világ: nálunk vagy egy távol-keleti országban? - jutott végre szóhoz a plébános.

- Ez nézőpont kérdése -- törte meg a hirtelen támadt csendet a harangozó, aki épp az Öreg kérdésekor lépett a terembe.

- Már megint ilyen okos -- súgtak össze gúnyosan a pusmogók, miközben az indoklás is elhagyta az egyházfi ajkát:

- Nekik mi vagyunk érdekesek, nekünk viszont ők a különlegesek. Ezért jönnek-mennek manapság a misszionáriusok: innét oda, onnét meg ide. Mivel a plébános nagy sakkjátékos volt, sejtette, hogy a játszma további folytatása végett most a becsöppent vendéget kell egy kérdéssel helyzetbe hoznia:

- Úgy gondolod, hogy a misszionáriusok amolyan kalandvágyó lelkek?

- Ez talán erős kifejezés, de azért van bennük valami tűz, ami űz.

- Én már tudom, én már tudom -- kotnyeleskedett a hátvéd kisöccse. A Szentlélek a tűz, a hittanórán tanultuk!

- Jól mondod, fiacskám -- simogatta meg a kócos fejet, s közben úgy érezte, egy bővített mondattal akár le is zárhatná a vitát, sőt, úgy is tekinthetné a váratlan beszélgetést, hogy eljutottak a missziós eszmélődés első állomásához.

- Egy világi hívő járt nálam, de azt mondta, hogy neki küldetése van. Ez viszont latinra fordítva azt jelenti, hogy ő misszionárius. Egyébként mindig emberek közé vágyik, és ez sok kalanddal jár.

Unger Zsuzsa

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu