Homíliavázlat

Egyedül a szeretet számít

Hitünk központi igazságát - a húsvéti misztériumot - Pál már jóval az evangéliumok megírása előtt így hirdeti a korinthusiaknak: "Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, amint az Írás is mondja. Eltemették és harmadnapon feltámadt. Ez is az Írás szerint" (1Kor 15, 3-4). Pünkösd után valamennyi apostol ezt hirdeti, ez az örömhír magva. De hosszú idő kell, hogy Jézus legközelebbi társai is megértsék, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és a kereszthalálon át kell bemennie dicsőségébe. Gondoljunk az emmauszi tanítványokra, akiknek a "Vándor" - a Feltámadott - megmagyarázza az Írások, az ószövetségi próféciák értelmét. - Szent Pál átveszi az apostolok tanúságtételét: nem az üres sír, hanem a feltámadt Jézus jelenései a bizonyság arra, hogy az Úr él, és most már az ő nevében hirdetni kell azt, hogy a benne hívők is - akik a keresztségben meghaltak a bűnnek és új életre születtek - követik a Mestert a dicsőségben: örök életre hívattak, és már megkezdték ezt az örök életet. "A kegyelem a dicsőség magva", ismételték az egyházatyák.

Szent Pál a korinthusiaknak nem Krisztus feltámadását bizonygatja - ez a hívők számára kétségtelen tény -, hanem arról akarja meggyőzni híveit, hogy mi is feltámadunk Krisztusban és Krisztussal. Mai materializmusba merülő kortársainknak, nekünk, sokszor kicsiny hitű keresztényeknek is szól a figyelmeztetés: "Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél. (...) Ha a halottak nem támadnak föl, akkor csak ťegyünk, igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunkŤ!" (1Kor 15,19 és 32) A mai "egydimenziós ember a termelő és fogyasztó lény, a pénz- és hatalomsóvár, az élvhajhász nem tudja, már nem hiszi, hogy örök létre születtünk, hogy az Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett, gondolkodó és szabad lények vagyunk, isteni életre hivatottak. Ha nincs feltámadás, akkor a halál semmibe hullás, nem pedig átmenet a teljesebb életre. Húsvét ünnepén kérjük a feltámadt Krisztusba vetett hitünk megerősödését, hogy az ő örömhírének tanúi lehessünk. Krisztus valóban föltámadt, ő a holtak zsengéje; általa és benne mindannyian életre kelnek, akik a hitben hozzá tartoznak, amikor az Úr újra eljön. "Azután következik a vég, amikor átadja az uralmat Istennek, az Atyának." Amikor minden alája lesz vetve a Feltámadottnak, a Fiú is aláveti magát az Atyának, és Isten lesz minden mindenben. (1Kor 15, 20-28). Végül szívleljük meg a húsvéti szentlecke, a Kolosszei levél (3,1-4) intelmét: "Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azt keressétek , ami odafenn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján." A fentiekre figyelünk, mert oda igyekszünk, de nem hanyagoljuk el e világi feladatainkat, hiszen itt és most műveljük a kegyelemmel üdvösségünket. Az örök Bíró aszerint ítél majd meg bennünket, hogy mit tettünk legkisebb testvéreinknek, akikkel Jézus azonosította magát. Akkor majd egyedül a szeretet számít.

Szabó Ferenc SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu