Sohasem nevetett Jézus?

Ismertem nagyon lelkiismeretes hitoktatót, aki fegyelmezetlenségnek tartotta, ha a gyerekek hittanóra közben valamin felnevettek. "Templomban nem nevetünk!" - hangoztatta. De ismertem olyan hitoktatót is, aki tudatosan adott óra közben lehetőséget a gyerekek nevetésére, hogy egyrészt elmélyítse a hallottakat, másrészt így felfrissülve jobban tudjanak tovább figyelni.

Láttam egy berlini templom hirdetőtábláján szomorú arcokat és a kérdést: az örömhír (evangélium) nem tesz minket derűssé?

A nevetés és a sírás annyira emberi, hogy mindig újra felmerül bennünk a kérdés: lehetséges, hogy tényleg sohasem nevetett Jézus? Persze sokféle nevetés létezik: valakinek gúnyos, rosszindulatú kinevetésétől a tivornyák vihogásáig. A korai kereszténység a pogányság felelőtlen mulatozásával szemben a keresztény aszkézist és komolyságot hirdette.

Vagy mégis? Milyen utalásokat találhatunk erre az evangéliumokban azon túl, hogy az evangéliumok a bűntől való megváltás örömhírét hirdetik? Segítségül hívom Otto Betz professzort, a valláspedagógia német tudósát, aki Szent Lukács evangéliumát üti fel: "Öt verebet ugye két fillérért adnak. De Isten egyről sem feledkezik meg közülük. Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél." (12,6-7) Lehetetlen, hogy ezt mosolytalanul mondta volna, és hallgatóságából sem váltott volna ki mosolyt.

Ugyanígy derültséget válthatott ki Jézus, amikor ellenfelei vádjait így idézte: "Eljött az Emberfia, eszik, iszik, s azt mondjátok rá: Lám, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!" (Lk 7,34). Nem utasította vissza felháborodva a vádat, hanem nevetségessé tette. És a piacon játszó gyerekek énekét idézi: "Furulyáztunk, de nem táncoltatok, siránkoztunk, de nem zokogtatok" (Lk 7,32). Aki magát táncmesterhez hasonlítja, játékos rigmust idéz, nemcsak azért teszi, hogy hallgatói figyelmét lekösse, hanem azért is, mert szívesen nevet.

Még némi iróniát is felfedezhetünk szavaiban. "Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy csak egy embert is zsidóvá tegyetek, s ha azzá lett, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál." (Mt 23,15). Az meg már egyenesen "fekete humor", amikor azt mondja: "Ti vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek" (Mt 23,24).

Jézus az örömről, nevetésről sem elméletileg tanít, hanem magatartásával, beszédeivel sugározza. Akiről Szent Pál joggal állította, hogy "emberszerető Istenünk" (Tit 3,4), az szabadságot, reményt, szeretetet, humort sugároz. Szívesen hívták meg tanítványaival lakodalmakba, ünnepi asztalokhoz.

Nem volt ünneprontó, sőt örömhírével megalapozta, felemelte az emberi vigasságot.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu