Tarbay Ede

A változás szabadsága

A változás sűrített pillanat.

Én láttam azt: a madár tolla

pelyhes pihékből nyílik. Legyező.

A másodpercek tört része alatt,

mintha a teremtés egyszerre sokasodna,

egyetlen szálból ezer tört elő.

Akár a rügy, ha május napja

megérlelőn már arra kényszeríti

a benne rejlő, robbanó erőt,

hogy függőségét nem tagadva

elhagyja azt a vér szerinti

burokmagányt, amit kinőtt.

A karszt-vidéki cseppkő-izzadás,

a cseppre cseppek orgonája

magát mutatva áll elénk a térben.

A láthatóban mintha volna más:

a létezőben volt múltját csodálva

eszünkbe nem jut: éppen

így bontakoztunk mi is ki, mint azok,

akiknek - hiszen ők is teremtmények -

nyomát követtük. Félelem

mibennünk, bár az akarás ragyog,

és ellentmondás, termést termő ének,

de nem tudhatjuk: meddig? Hirtelen

szakad le mindig egy-egy holt levél,

s mikor lesz étke cinke keselyűnek,

lövésre kész húr mikor pattan el?

Mintha felednénk: bennünk lélek él,

s azt is: lehetne minden napunk ünnep,

míg homlokunkon tisztán ég a jel.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu