|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
A szemlélődésből cselekvés fakadt Regölyben egy szerzetes nővér vezeti a plébániát Nagy a paphiány. Tolna megyében is már több egyházközségben civilek segítik a lelkipásztori munkát, sőt az 1300 lelkes kis faluban, Regölyben egy obláta nővér, Pécsi Debóra a plébániaigazgató.
Magyarországon huszonhat férfi- és hatvankét női szerzetesrend működik. Utóbbiak egyike egy Ferenc-rendi ág, a Kegyelemosztó Miasszonyunk Oblátái Közössége Szécsényben. Szemlélődésből fakadó apostoli tevékenységet végeznek. Pécsi Debóránál a szemlélődésből cselekvés fakadt. Megbeszélte a rend Franciaországban élő apátnőjével, hogy egy plébánián szolgálhasson. - Szent Ferenchez tartozunk - mondja -, aki a szegény Krisztus szentje volt. S úgy gondolom, hogy ma az egyház legszegényebbjei a pap nélküli egyházközségek. Ezt az apátnőm elé tártam, "megimádkoztuk", s a Szentlélek fényében döntöttünk. A pécsi püspök nagyon nyitottnak mutatkozott, akkor itt már több civil plébániaigazgató működött. Így kerültem 2000-ben Regölybe. Itteni tevékenységéről beszélve azonnal megjegyzi: nyilván egy papot nem pótolhat a plébániavezető, de van sok olyan szolgálat, amit elláthat. Hitoktatás, igeliturgia, családok látogatása, plébániai adminisztráció, idősek lelki kísérése. Sokat foglalkozom a fiatalokkal - teszi hozzá -, minden hónapban van egy olyan mise, amikor gitárkísérettel énekelek velük. Ezenkívül imaórákat vezetek, nyári táborokat, kerékpártúrákat, zarándokutakat szervezek, és hívnak más közösségekbe is lelkigyakorlatot, előadást tartani, prédikálni. Aktuális teendőim egyike most: imádkozni a hazáért. S azért is imádkozom, hogy meglássam, miért kell imádkoznom. - Ez konkrétan mit jelent? - faggatom tovább. - Azt, hogy a mi magyarságunk fölülről adatott. Ezért először az Isten mellé kellene odaülnünk, és az ő szemszögéből nézni ezt a hazát. Az imádság segít, abból kell kiindulnunk. Hiszek abban, hogy a Szentlélek nagyon sok mindent megmutat és megmagyaráz. Aki imádságos ember, tudja, hogy az Isten üzen a saját lelkünkön, a másik emberen és az egyház tanításán keresztül. Alapvető fontosságú, hogy tegyük félre az ellenségeskedést. Jézus az ellenségeiért, az őt megfeszítőkért is képes volt imádkozni. Épp ezért, a mai magyar valóságban krisztusi szeretettel kell figyelnünk mindazt, ami körülöttünk történik. Nem biztos, hogy befolyásolhatjuk a körülményeink alakulását. Belső hozzáállásunkon viszont tudunk változtatni, ha akarunk. S azáltal a külső körülményekre is hatunk. Volt már az egyház ennél sokkal nehezebb helyzetben is. Cselekvő tagjaiként sokat tehetünk érte. A húsvéti előkészületek kapcsán is erre int a próféta: a tevőleges böjtre. Az Úr azt a böjtöt kedveli, amikor az ember széttöri maga körül az igákat, befogadja a hajléktalant, és a kenyerét megosztja az éhezővel. Tehát nem magunkba roskadást, önsanyargatást vár tőlünk, hanem kinyílást embertársaink felé. Szeretetet adok, s ezáltal a másik szívében is feltámad a szeretet. A húsvéti örömre ily módon kell ráhangolódnunk. Mert csak úgy nem pottyan az ölünkbe. Minden vasárnapi misén a feltámadást ünnepeljük, de húsvétkor a lelkünk belülről megfényesedik; az Üdvözítő győzelme a mi reménységünk - mondja a szerzetes nővér. Regöly nyugdíjasfalu. Munkalehetőség nincs, a fiatalok elköltöznek, a gyereklétszám apad. Nem egyházi szervezésű közösségi programok, rendezvények elvétve, ha vannak. De vasárnaponként megtelik a templom. Szöveg és kép: Wessely
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|