Czeslaw Milosz

Milyen is lesz a Mennyben

Milyen is lesz a Mennyben, tudom, mert jártam ott.

Folyója partján. Madárdalát hallgatva.

Szokott évszakában: nyáron, virradat után.

Indultam, hogy száz ügyemben loholjak,

Ám a kert földöntúli volt, a képzelet birtoka.

Egész életemben ritmusos bűvigéket költöttem,

Éppen csak sejtve, mi is történik velem,

Mégis iparkodva, szakadatlan űzve

Egy nevet, egy formát. Úgy hiszem, a vér pezsgése

Odaát tovább él, de örömmámorban, egy

Magasabb, mondjuk úgy, szinten. Ott a violaillat,

A sarkantyúvirág, a méh, a zümmögő dongó,

Vagy lényegük, mely áthatóbb, mint itt,

Beszólít egyfajta középpontba, szívbe,

Túl a dolgok labirintusán. Hisz elménk miként is

Vethetne véget a hajszának, ha az Örökkévaló

Folyton elbűvöli, megdöbbenti, kecsegteti?

S hol marad ő, a mi oly kedves halandóságunk?

Hol az idő, mely egyaránt lerombol s megment?

Mindez túl bonyolult nekem. Meglehet, az

Örök békességben nincs reggel, sem este.

S ez már kellőképpen ellene szól.

Ám ez túl kemény dió egy teológusnak.

(Zsille Gábor fordítása)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu