Amikor nálunk járt...

A Hősök terén

Elsőszülött unokának lenni kivételesen jó. Ő az, aki egy kicsit visszaajándékozza a nagyszülők fiatalságát, azt a pillanatot, amikor ők lettek szülők. Ha aztán még hasonlít is a szülőkre az újszülött, akkor, pestiesen szólva, "nyert ügye van" a gyereknek. Én elsőszülött vagyok, ráadásul mindkét nagymamám első unokája, hát kétszeresen élveztem minden kényeztetést. Rengeteg ajándékot kaptam. Az egyiktől dalokat, hajó alakú csörögefánkokat, felhőkből előbújó törpéket és pitypangkoszorút, a másiktól ropogósra sült húsokat, meséket, igaz történeteket. Sok érdekes történetük volt, amelyeket újból és újból elismételtettem velük. Tudtam, milyen is volt pontosan Debrecenben, amikor a piros szalagot a hajából kivetették a román katonák egyiküknek, milyen volt, amikor Szombathelyen elsőbálozó volt, milyen, amikor a marhavagonban kellett menekülniük. Még gimnazista- és egyetemistafejjel is újrameséltettem a történeteket, melyekből, mint tükörcserepekből visszavillant az egész huszadik század története.

Egyik legkedvesebb történetem mégis az 1938-as eucharisztikus világkongreszszusról szólt, amikor hatalmas tömeg állt a Duna-parton, a hajó méltósággal úszott a vízen, s nagymamám térdelt a parton. Második gyerekét várta, és azért imádkozott, hogy mosolygós és egészséges kisbabát hozhasson a világra. "És tudod, kis unokám, akkor megszületett az én Gyurikám. Csodálatos szőke, göndör haja volt, majd kicsattant az egészségtől, és mindig nevetett... Aztán jött a tbc, tudod, de azt is túlélte, mert erős volt, amilyen most is..." - és folyt tovább a történet. Én persze Gyurikát már csak egy magas, vékony, korán kopaszodó, szakállas, pipázó és valóban jó kedélyű embernek ismertem meg, s a mai napig is úgy szólítom, hogy "Apu".

Aztán lassanként felnőttem én is. 1991 nyarán, miközben elsőszülött dédunokájára vigyázott nagymamám, én a Hősök terén térdeltem, azon a szentmisén, amelyet II. János Pál mutatott be. Második gyerekemet vártam. Eszembe jutott nagymamám, és arra gondoltam, hogy születendő gyermekem vajon egészséges lesz-e, és jókedvű. Az is felmerült bennem, én mit fogok mesélni az unokáimnak. "Tudod, kis unokám, akkor megszületett az én Marcikám, csodálatos szőke, göndör haja volt, majd kicsattant az egészségtől, és mindig nevetett. Aztán kiderült, hogy csípőficamos és asztmás. Tudod, de túlélte, mert erős volt, amilyen most is..." - Vajon milyen lesz majd az elsőszülött unokám, akinek ezt mesélhetem el akár százszor is? S vajon érteni fogja-e ő is, amit akkor én megértettem, és hittem benne, és hiszek most is?

Komlóssy Gyöngyi

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu