"Segítsenek romjaiból felépíteni..."

Apor Vilmos püspök imája

A huszadik századi magyarok közül ő volt az első, akit oltárra emeltek. Boldog Apor Vilmos nagypénteken lett az orosz katonák áldozata a női tisztaság védelmében, mikor elzárta a garázdálkodó szovjet katonák elől az utat, akik a pincéből az ott rejtőzködő nőket akarták elhurcolni.

Az élet tisztelete és védelme mindig kiemelt szerepet játszott Apor Vilmos életében. Az I. világháború végén, a román katonák túszszedő akcióját követően - többedmagával - kieszközölte az elfogott gyulai polgárok szabadon bocsátását. A II. világháború előestéjén átérezte az egyház kötelességét a megjelent zsidótörvények kapcsán is. Tiltakozott, kilincselt az üldözöttekért. A német megszállás és nyilas hatalomátvétel után felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül kiállt az üldözöttek mellett - akkor már győri püspökként.

1945. március 28-án megkezdődött Győr ostroma. Március 30-án, miután a rezidenciájára menekült asszonyok kiadását megtagadta, egy szovjet tiszt dulakodás közben megsebesítette. Halálos lövés érte. Hálás volt, hogy Isten ilyen nagypénteket adott neki. Április 2-án, húsvéthétfőn belehalt sérüléseibe. Holttestét a karmelita templom kriptájában temették el. Végső nyugalomba azonban csak 1986. május 23-án került a székesegyházban.

"Soha el nem halványuló példája marad ő a nemes hűségnek és a bátor szókimondásnak: amikor az igazság védelméről volt szó, semmiféle emberi tekintet nem tudta őt viszszatartani" - írta róla Mindszenty József emlékirataiban.

II. János Pál pápa 1997. november 9-én avatta boldoggá a mártírhalált halt püspököt Rómában. Apor Vilmos boldoggá avatását a magyar katolikus egyház már közvetlenül a háború után kezdeményezte, de a szovjet megszállás alatt ez kivitelezhetetlennek bizonyult.

Az alábbi részletek Közi Horváth József, szemtanúktól összegyűjtött adatai alapján írt Apor püspök élete és halála című könyvéből valók:

"Húsvétvasárnap (...) a püspök töredelmesen meggyónt, és felvette a betegek szentségét. Délután sűrűsödtek fájdalmai, de szelleme tiszta maradt. Dr. Jung orvos, a nővére, Apor Gizella, dr. Somogyi Antal plébános és a nővérek állják körül. Feljegyzik utolsó szavait, amelyben a jó pásztor búcsúzik nyájától:

Még egyszer üdvözlöm papságomat. Legyenek hűek az egyházhoz! Hirdessék bátran az evangéliumot! Segítsenek romjaiból felépíteni szerencsétlen magyar hazánkat! Vezessék vissza az igaz útra szegény félrevezetett népünket!

Felajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül saját bűneimért, de felajánlom papjaimért, híveimért, az ország vezető embereiért és ellenségeimért. Kérem Istent, ne tulajdonítsa nekik bűnül azt, amit elvakultságukban az egyház ellen tesznek. Felajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj szegény magyarokért!

Istenem, Atyám, a te kezeidbe ajánlom testemet, lelkemet! Jézus, Mária, Szent József, legyetek énvelem most és halálom óráján! Jézus szentséges szíve, bízom benned!"

s.a.z.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu