|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Apró igenekből kirakott út Örökfogadalmat tesz az első magyar testvér Taizében Egy svájci fiatalember szívében megfogalmazódott a vágy: mennyire fontos lenne egy közösséget alkotni olyan emberekkel, akik életüket Istennek adva a kiengesztelődés és a béke útját építik. 1940-et írtunk ekkor. Roger Schutz kerékpárral érkezett Franciaországba, hogy a leginkább rászorulók közelében egy házat keressen a leendő közösség számára. Így érkezett Taizébe, ebbe a pici, eldugott faluba, ahol nem volt kiépített út, se telefon, se folyóvíz. A helybeli idős emberek magánya és vendégszeretete segítette meghozni a döntést: Taizében maradt, ahol elkezdte a közösséget építeni. Ezzel a bátor, mondhatni vakmerő igennel vette kezdetét egy lelki kaland... Ma a szerzetesközösség huszonhat országból jött, mintegy száz testvért számlál. A mindennapi élet középpontjában a napi háromszori közös imádság áll. Évente sok tízezer fiatal keresi fel Taizét, hogy részt vegyen az egyhetes találkozókon. Roger testvér mindig arra ösztönözte a fiatalokat, hogy legyenek a béke követei ott, ahol élnek. Ebben a keresésben és elköteleződésben segíti a fiatalokat az évente tartott "Bizalom zarándokútja", amely során a közösség elmegy a fiatalokhoz a nagyvárosokba, hogy öt-hat napot együtt töltsenek imádságban. András testvér az első magyar, aki örökfogadalmat tesz a taizéi közösségben ez év húsvétján. Hogyan is vezetett ide az útja? Érettségi után került Taizébe, ahova nyitott szívvel, de minden különösebb terv nélkül érkezett. Néhány hónap elteltével úgy érezte, szívesen maradna még egy évet a faluban. Hazatérve elkezdte tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen. Néhány évvel később, amikor a taizéi találkozót Budapesten rendezték, úgy érezte, hogy az előkészületek három-négy hónapja során fontos lesz számára, hogy segítsen, és részt vegyen a szervezésben, hozzátegyen valamit ahhoz, ami kialakulóban volt. A találkozó végén megértette, hogy mindaz, amit akkor megélt, nemcsak arra a pár hónapra szól, hanem egész életére hatással lesz. Az előkészítés alatt meghatározó lelki élményekben volt része. Megtapasztalta, hogy a közösségnek szüksége van másokra, hogy a közösségi élet egy folyamat, amihez hozzá lehet tenni, amit lehet alakítani... Tanulmányait befejezve úgy döntött, hogy kimegy Franciaországba, hogy csatlakozzon a testvérekhez. Immáron három éve él Taizében. Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára az örökfogadalom, a következőt válaszolta: "Amikor azt kerestem, hogy mire hív Isten, eleinte talán túlságosan is az eszemmel próbáltam megtalálni a választ. Egyszer az a megérzésem támadt, hogy nem kell annyit gondolkodnom, hanem egyszerűen csak el kell kezdeni valamit, azt, ami adódik. Közben pedig kiderül, hogy hosszú távon is azt az utat kell-e folytatnom. Az elköteleződéskor talán azt érezhetjük, hogy elveszítjük a szabadságunkat, de paradox módon éppen az ellenkezője az igaz, és azt mondhatjuk magunkban: olyan szabad vagyok, hogy (akár életre szólóan is) elkötelezhetem magam! Húsvétkor a szerzetesközösség, a szüleim, más családtagjaim és a sok más jelenlévő előtt kimondok egy igent, ami a szívemben már régóta jelen van"- mondta András testvér. B.Z.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|