Lesz-e vallásszabadság Kínában?

Sanghajban született, 74 éves szalézi szerzetes, Hongkong püspöke. Joseph Zen Ze-kiun, március 25. óta bíboros. Máris sokan felfigyeltek nyilatkozataira. Hongkong ugyan a Kínai Népköztársaság része, de több szabadságjoggal rendelkezik. A bíboros bátran beszél, de megfontoltan. A kínai helyzet szakértői szerint fontos szerepe lesz Kína és a Vatikán közti párbeszédben.

Ez a hatalmas ország már nem Mao Ce-tung országa. Bár ma is kommunista vezetésű ország, de a kommunista jelző már nem jelent gazdasági rendszert.

Hatalmas, ugrásszerű fejlődés következett be, méghozzá sajátos kapitalista fejlődés. A pártemberek rétegéből dúsgazdag tőkés vállalkozóréteg lett. Ma is vannak még, akik annak példájaként emlegetik, hogy politikai demokrácia nélkül is fejlődhet kapitalista gazdaság. De hogyan? Ha mi vadkapitalizmusról panaszkodunk, akkor minek nevezzük azt, ami Kínában "dübörög"? Milliós proletariátus, gombamód szaporodó nyomornegyedek, a legkegyetlenebb kizsákmányolás és óriási korrupció. Mindez nem a demokrácia nélkül is hatékony gazdaság lehetőségét bizonyítja, hanem inkább azt, hogy demokrácia, erkölcs és szociális normák nélkül elvadul a társadalom.

Kína hatalmas méretei is teszik, hogy nemcsak gazdaságilag, de politikailag is nagyon sokféle ország, bár ma is hangoztatják egységét. A valláspolitika is szinte tájegységek szerint változik. Ez annak ellenére így van, hogy külsőleg pozitív változást tükröz számos korábban bezárt templom, minaret újbóli megnyitása.

A kínai állam (császárság) évszázadok óta mindig saját céljára igyekezett kijátszani a vallásokat. De ma, a XXI. században azonban fel kellene ismerni, hogy nem is csak a kereszténység, de más világvallások is tudatára ébredtek társadalmi felelősségüknek. Nem "kijátszani" kell őket, hanem engedni kell őket az emberek igényei szerint felelősen dolgozni. Peking számára azonban az állami ellenőrzés nélküli egyház elfogadhatatlan még. Ez lassú fejlődést kíván. - Azt is fel kell lassan ismerni, hogy a pápai tekintély elfogadása, a világegyházhoz tartozás nem jelenti már a legkevésbé sem a "nyugati gyarmatosítást". Ebből a szempontból különösen fontos a kínai külügyminiszter megállapítása az új kínai bíborosról: nem vitás, hogy igazi kínai patrióta.

A China Heute (Kína ma) című folyóirat tavalyi 8. számában Roman Malek írt igen érdekes beszámolót a kínai fejlődés távlatairól. "A kínai-vatikáni kapcsolatok, helyesebben az informális találkozások a Szentszék és a Kínai Népköztársaság között az utóbbi hónapokban jelentősen megélénkültek." Zen bíboros, mint szalézi páter és mint filozófiaprofesszor az utóbbi években gyakran járt a Kínai Népköztársaságban, tehát saját tapasztalatból ismeri a kínai helyzetet, és számos barátja él ott és Tajvanon is, becsüli az állam által elismert és "földalatti" katolikusokat, és jól kiismeri magát vatikáni körökben is. Meg van róla győződve, hogy "Hongkong közvetítésével" kissé könynyebb lesz a párbeszéd, ha kínai "bölcsességgel és türelemmel" történnek a lépések. Nem a nagy derűlátás és tervek visznek előre.

Most mindkét fél normalizálásra törekszik. Peking a 2008-as olimpiára "tisztába szeretné tenni" a helyzetet, és nemzetközi tekintélyét így megerősíteni. Róma pedig a mintegy 15 millió sokat szenvedett katolikusnak szeretne több szabadságot, és a világegyházzal kapcsolatot teremteni.

Giovanni Lajolo érsek tavaly mondotta: "Meg vagyok győződve, hogy ha mindkét fél jóakarattal törekszik erre baráti szellemben, pozitív eredményeket fogunk elérni." A félhivatalos Peking Rundschau ezt a nyilatkozatot "az utóbbi tíz év legpozitívabb jeleként" értékelte.

Malek mindenesetre megkülönbözteti a jogi és a gyakorlati normalizálást. A gyakorlati mindig, így most is könnyebb és előbb történik. Az utóbbi években, szép csendben, nyilatkozatok nélkül, az állam által kinevezett püspököket a Szentszék elismerte. Ez még évekkel ezelőtt is lehetetlenségnek tűnt. Sőt, a legutóbbi püspökszentelésekkor már mindkét - állami és szentszéki - kinevező iratot egyaránt felolvasták. De az állam is elismerte a "földalatti" püspökök kinevezését, ugyancsak füst nélkül. Malek még más ilyen jelenségeket is felsorol, de azt is írja, hogy mindez nem jelenti a helyi túlkapások, letartóztatások megszűntét. Erre is vonatkozik, hogy Kína nem egységes, politikailag is színes ország.

A vatikáni-kínai kapcsolatok jogi rendezése nehezebb folyamat, de Roman Malek e téren is megemlít néhány mozaikkövet. Nem tárgyalásokról beszélnek, hanem kapcsolatokról. A katolikusoknak ez is, de a két egyházi ágazat közötti kapcsolatok is új öntudatot adnak a szorító elzártság évtizedei után. "Van a Kínai Népköztársaságban egy nemzetközi figyelemben részesülő katolikus egyház." A jogi normalizálás valószínűleg egyszer majd meglepetésszerűen fog bekövetkezni. "De a kínai egyház problémái azután is megmaradnak majd." Sőt, akkor jelentkeznek majd igazán! Adja Isten, hogy a kibontakozás is.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu