Örökség - szóban és dalban

Bencze Ilonával beszélgettünk gyökerekről, hitről, alázatról

Bencze Ilona Jászai-díjas színésznő a Páratlan páros 2 című, fergeteges vígjátékban játszik a budapesti Madách Színházban, és Örökség című műsorával az országot járja. A maga által írt és szerkesztett kamaraprodukcióban azt mondja-dalolja világgá, hogy fontosak a gyökerek, a génjeinkbe kódolt titkok, a nagyszülők, a szülők szeretete, tisztelete. És a hit. Mint ahogy műsorában többször is utal arra, hogy életünk során folyamatosan úton vagyunk, és van, aki vezet bennünket. Elhangzik az is: mindenért keményen megdolgozott, s ami azon túl van: ajándék. Ajándéknak tekinti azt is, hogy továbbadhatja gondolatait; mesélhet rajongásig szeretett édesapja emlékéről, lányához fűződő kapcsolatáról, szerelemről és a színészetről. Hol szelíden-szomorúan, hol pedig pajkosan, derűvel szívében vagy éppen fanyar humorral szája szögletében.

Kendőzetlenül tárja fel érzelmeit a színpadon, s az őszinte szótól, a mély átéléssel tolmácsolt versektől, sanzonoktól olykor bizony párás lesz a tekintet. Ebben a világban, amikor az a "trend", hogy palástoljuk az érzelmeinket, úgy tűnik, ön megpróbál szembe úszni az árral...

- Én már attól boldog vagyok, hogy sikerül szembeszegülni a megszokottal, a más által elvárttal. Úgy vélem, nem hallgathatok, ezért tartottam fontosnak, hogy összeállítsak egy ilyen jellegű műsort. Sokan elcsodálkoztak a műsor láttán, és meg is kérdezték tőlem: egyáltalán hogy volt bátorságom ahhoz, hogy valljak az életemről, a gyermekkori ízekről, illatokról, az örömeimről, a megpróbáltatásaimról, s arról, hogy odafentről erőt kapunk... Úgy vélem, kötelességem volt ezt megosztani másokkal, mert lehet, hogy színésztársaim egy része is hasonlóan gondolkodik életről, halálról, meghatározó élményekről, emlékekről, csak még nem jutottak el odáig, hogy felvállalják. Igaz, olykor magam is megriadok egy kicsit, amikor érzem a döbbent csendet, és látom a könnyes arcokat. De hallom a tapsot is...

Honnan jött az ötlet, s mikor állt össze a lírai anyag?

- Négy éve, ötvenötödik születésnapomra írtam és szerkesztettem az Örökséget, és ekkor voltam éppen harminc esztendeje a pályán. Életkorom előrehaladtával azt tapasztaltam, hogy egyre fontosabbak lesznek számunkra a gyökerek; az az örökség, ami nem tárgyakban, vagyonban mérhető, hanem időtálló értékekkel, emberi kapcsolatokkal. Örülök, hogy a kapott ajándékot továbbadhatom.

Négy testvérem van. Szüleim közül sajnos már csak édesanyám él, de tudom, hogy édesapám is szorít értünk. Nagyszerű emberséget kaptam tőlük örökségül. Örökségnek tekintem az alázatot, az arra való készséget is. Ezt egyébként mindenkinek - hívőnek és nem hívőnek egyaránt - hasznos volna megtanulni. Nem megalázkodnunk kell - ez ellen bátran tiltakozzunk - hanem próbáljunk meg alázattal élni! Az alázat ugyanis rendkívül építően hat az egyéniségre, mert hiányzik belőle a túlgerjesztett ego. Azért nem látják jótékony hatását az emberek, a művészek, mert úgy vélik: csak az a fontos, amit ők csinálnak, és akaratukat tűzön-vízen keresztül érvényesítik. Úgy érzem, le tudtam mondani az ego túlkapásairól.

Pódiumműsorának csúcspontja számomra Ady Köszönöm, köszönöm, köszönöm című verse, valamint az a diszkréten-elegánsan, de mégiscsak egyértelművé tett megfogalmazás, hogy mindannyian vendégek vagyunk e földön, s a világ szép vendégfogadó. Felettünk pedig egyfajta rend őrködik, és nem véletlen a létezésünk sem...

- Hívő vagyok, s az évek múltával egyre közelebb kerültem ahhoz, hogy megértsem: nem veszhet el minden azzal, hogy ötven, hatvan, nyolcvan évet leélünk e csodálatos világban. Jövünk valahonnan, s megyünk valahova. Mindig úton vagyunk. Ha tudatosul bennünk, hogy nem e nyúlfarknyi létben kell megélnünk és megszereznünk mindent, ami elérhető, s nem akarunk a legszebbek, a leggazdagabbak, a legsikeresebbek lenni, akkor lehetünk csak igazán boldogok. A folyamatot kell érzékelni, azt az utat, amely tart valahová, s akkor könnyebb lesz a létezés, könnyebben megy minden. Még az önvizsgálat is.

Lőrincz Sándor

Fotó: Kovács Tibor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu