Helyi érték

Útra való imádság:
a budai Ecce Homo szobor

Ha nem hunyjuk be a szemünket, a főváros II. kerületében lévő Szilágyi Erzsébet fasorban, a fogaskerekű vasút végállomásához közel, az út melletti füves részen egy szobrot láthatunk: fejét a tenyerébe hajtva a megostorozott, töviskoronás Jézus ül a modern kor forgatagában, észrevétlenül. Ecce Homo.

A fasorban lévő alkotás egyik képviselője a XIV. században kialakult búsuló (vagy szomorkodó) Krisztus-ábrázolásnak, melyet sokfelé elhelyeztek országutak mentén is. Az 1725-ben emelt budai szobor történetéhez azonban más is fűződik. A hagyomány szerint ugyanis errefelé volt Buda vesztőhelye és a kivégzettek temetője. Valószínűleg az ő lelki üdvükért való, némán kitartó imádságnak szánhatta a szobrot az ismeretlen megrendelő. A területet - gyaníthatóan a szoborról - Ecce Homo-rétnek is nevezték. Aztán az ítélet angyala elvonult innét, s benépesült, zajosabb, zsúfoltabb lett a környék.

Sokáig csak fakerítés vette körül, 1905-től azonban kovácsolt vas védi a régi főváros e különös emlékjelét, amelynek talapzatán valaha német és magyar nyelvű felirat is szerepelt. Az írás, mely az átfestések és a mind kegyetlenebb idők viharai során egészen elkopott, így szólt: "Oh, ti mindnyájan, kik átmentek az úton, figyelmezzetek és lássátok, ha vagyon-e fájdalom, mint az én fájdalmam."

Bár teljesen körbenőtte a XX. század, még most is vannak, akik nem azt kérdik e szobor láttán: ki ez az ember?

SZI-LÁS

Fotó: Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu