"Szent büszkeséggel..."

Ötven éve hunyt el Czapik Gyula egri érsek

Mi, tollforgatók, kicsit kollégaként is emlékezhetünk rá, mert nyomdász édesapa fiaként született Szegeden, 1887. december 3-án, és maga is először a nyomdászmesterség felé vonzódott, azt tanulta. Talán ezért is - nem tudván elszakadni az egykori nyomdafesték varázslatos illatától - író- és újságíró ember maradt, a lelkipásztori irodalom szerzője szinte egész életében. Több száz cikke jelent meg a tízes évektől a harmincas évek végéig, saját nevén vagy Czékus Géza, illetve Borovszky Lénárd álnéven. Igazgatója volt 1929-től 1950-ben történt megszüntetéséig a Korda Rt. egyházi könyvkiadónak. Tizenhárom egyházi lapnak nemcsak szerzője volt, hanem néhánynak szerkesztésébe is bekapcsolódott rovatvezetőként, sőt felelős szerkesztőként is. Harmincnál több könyve között számos prédikációskötet és ima-, valamint elmélkedési könyv van. Kiemelkedő művei a Keresztény államtan (1923) és az 1934-ben megjelent Erkölcstan. Egész főpásztori működése során gondja volt a katolikus sajtó fejlődésére, később védelmére. Ismerte a sajtó jelentőségét a katolikus közösség életében.

Életének első - még "békebeli" - korszaka az akkor még Temesvár székhelyű, nagy kiterjedésű csanádi egyházmegyéhez kötődött, melynek kispapja lett. Szegedi piarista kisszemináriumi diákélet után Temesvárott kezdte filozófiai, teológiai tanulmányait. Kiemelkedő tehetségét felismerve elöljárói Bécsbe küldték, hogy a Pazmaneum növendékeként a bécsi egyetem teológiai karán tegye majd teljessé teológiai tanulmányait. 1910-ben szentelték pappá. Trianon után az újmisés Czapik Gyula Horthy Miklós királyi szárnysegéd, a későbbi kormányzó gyermekeinek lett rövid időre nevelője. Ez a körülmény nem maradt hatás nélkül későbbi életpályájára. A nagybecskereki hittanári év után, 1913-tól 1919-ig az egyházmegyei központ, Temesvár lett működési helye: teológiai tanár és prefektus, egyházmegyei ügyész, végül szemináriumi aligazgató volt, amikor 1919-ben a román megszállás idején Budapestre költözött. Ezzel megkezdődött életének második korszaka, mely már nem volt ugyan "békebeli", de még békés. A következő húsz év során a kitüntetések és előléptetések jelezték az ambíciózus pap, egyházi író emelkedését.

Czapik Gyula veszprémi püspök életében 1941 őszén nagy baleset jelezte talán ismét a közelgő történelmi megrázkódtatásokat. Súlyos autóbalesetet szenvedett, melynek következtében sokáig betegeskedett. 1943. június 30-án pedig az egri érseki székbe emelte őt a pápa, XII. Piusz. A korabeli magyar hierarchiában a három érseki szék közül a "legfiatalabb" nem pozíciójával, hanem személyes adottságaival, tehetségével tűnt ki.

Amikor elérkezett Czapik érsek életpályájának utolsó, harmadik korszaka, ezt meghatározta a szovjet hatalomra támaszkodó kommunista diktatúra berendezkedése. A hatalmon lévők fő célja Mindszenty József bíboros hercegprímás megtörése és eltávolítása volt az egyház éléről. Ezt súlyos egyházellenes intézkedések előzték meg. Már 1946-ban a legtöbb katolikus egyesület és mozgalom betiltása, 1948-ban az iskolák államosítása, és mások.

A kommunista politika mindent elkövetett az egyházon belüli és különösen a püspöki karon belüli egység bomlasztása érdekében. Jól látták, hogy Mindszenty József és Czapik Gyula egyénisége, természetes adottságai különbözőek. Arra azonban hiába számítottak, hogy Czapik érseket felhasználhatják céljaik érdekében.

Az iskolák államosítása után és Mindszenty bíboros érezhetően közelgő letartóztatása előtt Czapik Gyula - felhasználva a vele kapcsolatos kormányzati reményeket - Rómába utazott, hogy a Szentatyát és a Szentszéket tájékoztassa a helyzetről és megpróbálja elhárítani a legrosszabbat, igyekezzék előmozdítani a Szentszék és hazánk kapcsolatának javítását. Amikor hazaért, körlevélben tájékoztatta papjait és híveit útjáról, különösen pedig az egyház egységéhez való teljes hűségéről. Erről ezt írta:

"Szent büszkeséggel említem fel, hogy az egyházhűségnek és pápahűségnek az egri főpásztorok minden időkben példaadó képviselői voltak. Mint utóduk, ugyanezt vállaltam és vállalom, vallottam és vallom úgy általános, mint hazai viszonylatban. Papjaim és híveim élén engedelmes és hűséges akarok maradni Krisztus Helytartójához és egységben, szeretetben együtt dolgozni a magyar püspöki karral, Krisztus és a lelkek ügyéért."

Mindszenty József bíboros hercegprímás, majd Grősz József kalocsai érsek letartóztatása és koholt vádak alapján történt elítéltetése után, 1951-ben Czapik Gyula egri érseknek kellett vállalnia a püspöki kar és az üldözött magyar egyház vezetését. Sokan gyanakodva nézték tárgyalókészségét, ő azonban felelősségteljesen igyekezett elérni legalább az elérhető eredményeket az egyház számára.

Mindenekelőtt nem volt hajlandó "fejbólintó Jánossá" válni és a hatalom utasításait végrehajtani. Lehetőséget tartott fenn magának, hogy egyházpolitikai témákról a korabeli legmagasabb szinten, Rákosival tárgyalhasson. Nem tudott persze nagy eredményeket elérni, de nem adta fel a küzdelmet. Képes volt az ÚjEmber védelmében a cenzúrával szemben is kiállni. Létrehozta a szétszóratásba került szerzetesrendek idős és beteges tagjai számára a szociális otthonokat. A Szolidaritás Háziipari Szövetkezet megalapításával számos szerzetes nővérnek tudott megélhetést biztosítani. Igyekezett a szerzetes papok egyházmegyei lelkipásztori szolgálatát kieszközölni. Még a kis eredmények is azt sugallták akkor, hogy a főpásztorok nem hagyták magukra a legnehezebb időkben sem papjaikat és híveiket.

Az érsek fáradhatatlanul járta az országot, igyekezett ünnepi alkalmakkor ott lenni zarándoklatokon, hogy szóljon a hívőkhöz, erősítse bennük egyházszeretetüket, Istenhez való hűségüket. Ma szinte már elképzelhetetlen, mit jelentett akkor a buzdító, megerősítő szó, a katolikus tanítás szava, a főpásztori jelenlét.

Czapik érseknek közben vívnia kellett harcát az erősödő szovjet "békepapi mozgalomban" való részvétel ellen.

Amikor a küzdelmes évek után, már hatvankilenc éves korában, 1956. április 25-én immár a Széher úti kórházban halálos ágyán feküdt, felkereste őt az Állami Egyházügyi Hivatal küldöttsége, Horváth János elnökkel az élen. Az ügyeletes nővér volt a tanúja, hogy amikor körülállták ágyát, és az érsek - utoljára eszméletre térve - végignézte őket, keserű szóval küldte el őket, s többé nem tért magához. A küldöttség szótlanul, sietve távozott.

Czapik Gyula érsek nehéz küzdelmében mindvégig hű maradt az egyház egységéhez és főpásztori felelősségéhez a nehéz években. Halála után pár hónappal 1956. október 23. következett, amikor megszólalt a keresztény Magyarország.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu