LITURGIA

Valóban áldott éj

A húsvét éjszakai liturgia, minden vigíliák szülőanyja egyetlen hatalmas misztagogikus katekézis, amely a szimbólumok nyelvén minden ünneplő számára évről évre elmélyültebb bevezetést ad a húsvéti történések misztériumába, s keresztelési liturgiája által új fiakkal és lányokkal gazdagítja az egyház családját.

A liturgia "urgia", azaz cselekvés. Érdemes figyelmesen és igényesen csinálni, mert rég halott az olyan szertartás, amelynek esetlegesen elégtelen szimbólumait vagy hiányosságait magyarázkodással próbáljuk kitölteni.

A feltámadási szertartás kezdetét, a fényliturgiát az éjszaka-világosság ellentét dominálja. Megérkezni egy sötét templomba: erős felütés, ámde a későbbi liturgikus történés lényeges részét képezi. Nem az utolsó pillanatban kapcsoljuk le a lámpákat, hogy csak úgy, játékból úgy tegyünk, mintha egy picit sötét lenne, aztán elkezdhessünk egy mintha-liturgiát. Vaksötét templomban bizonytalanul botladozni a padokig némileg próbára teszi az érkezőket, mivel sem a kórusról, sem a sekrestyéből nem szűrődik át semmilyen fényfoszlány. Komolyan, és teljesen sötét van, úgyhogy mire elkezdődik a szertartás, a homály, a bizonytalanság, a botladozás élménye megüli a lelkeket. Ismerős érzés, túlontúl is az. Nyomasztóan ismerős.

Csak a templom előtt gyújtott tűz ropog és világít, valami reményt ígérve. Azután a tűzáldás szavait követően felcsendül: "Jézus Krisztus tegnap és ma." Néven neveztetik a világtörténelem értelme és közepe, minden történés kiindulási és végső vonatkoztatási pontja. Néven neveztetnek szentséges őrző és védelmező sebhelyei, és felhangzik a kérés: "A dicsőségesen föltámadott Krisztus világossága oszlassa szét szívünk és elménk homályát."

Ezután az új tűzről meggyújtják a gyertyát, és a templomban egyre emelkedő énekhangtól kísérve, lassan, de megállíthatatlanul szétárad a világosság. A sejtelmes fényben úszó teret betölti a húsvéti gyertya dicséretének ujjongása. Milyen derűs és reményt keltő tud lenni a homályt megtörő, sok kis lángocska lobogása! Valami átfordult. Valami átalakult. Valami megszületett. Az éjszaka sötétsége belülről fényesedett ki és melegedett át. Folytatódhat a virrasztás a hosszú és fárasztó igeliturgiával, de hát miért is félnénk ettől? Ma éjjel ezért jöttünk össze: hogy Isten szabadító tetteit és csodáit emlegessük, soroljuk, magasztaljuk vég nélkül. Hogy annak a régen volt éjszakának áldott misztériuma ma újból, egy kicsit rajtunk is megtörténjen.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu