 |
 |
 |
 |
2006.04.16
|
Ingyenes
műsormelléklettel. |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
A Teremtő nyomában Budapesten
Annak, aki már járt a fővárosi Déli pályaudvar környékén, minden bizonnyal ismerős az Alkotás utca. Sok más magyar közterülethez hasonlóan ez is többször váltogatta a nevét. Még a "rendszerváltozás" hajnalán, 1989-ben is született egy elképesztő - jóllehet elvetett - beadvány, mely az inkább népirtó, mint alkotó Kun Bélát javasolta névadónak, de korábban, a harmincas évek végén sem volt sokkal szerencsésebb Gömbös Gyula nevének átmeneti használata. De vajon mi volt kezdetben? Az utcát eleinte Schöpfungs Gassénak hívták, és XIX. századi térképeken ennek magyar változata is felbukkan, mely így szól: Teremtés utca. Bizony máshogy cseng, mint az "alkotás". S mielőtt bárki megrémülne, hogy mindenről a vallás jut eszembe, sietek leszögezni: csakugyan félrefordítás következtében tűnt el Budáról e jeles utca nevének bibliai vonatkozása. A történet 1775-ben kezdődött, amikor a Tirolból érkezett Falk család emeltetett házat a mai Magyar jakobinusok tere 5-6-7. telkén. A földszintes épületet 1814-ben átépíttette az új tulajdonos, és emeletet is húzatott a házra. A kapu vonalában lévő timpanonba dombormű került, amely a teremtő Istent ábrázolta. Az épületet e díszéről nevezték el ("zur Schöpfung"), ez a név aztán átterjedt az innen induló útra is. 1879-ben a városatyák végleg megfeledkeztek a szó igazán ide illő jelentéséről, ugyanis ekkortól hívják Alkotás utcának e területet. Az "Alkotás-házat" - melynek földszintes elődje előtt végezték ki a császári besúgó Martinovics Ignácot - 1936-ban bontották le. Így a "teremtés" nyomát eltüntették, ezzel is megfosztva a fővárost a régi Buda egyik emlékétől. Arról, hogy vajon miért került a dombormű az épület homlokzatára, született egy legendás történet, amelynek valóságalapja is van. 1799-ben nősült meg a néhány évvel korábban kinevezett József nádor, akinek emlékét - többek közt a főváros érdekében kifejtett tevékenységéért - a magyar nép mindmáig hálával őrzi. Felesége I. Pál orosz cár leánya, a tizenhetedik évéhez közeledő Alekszandra Pavlovna hercegnő lett. A zeneileg művelt fiatalasszony úgy döntött, Magyarországra vonulásuk ünnepségsorozata keretében egy emlékezetes koncerttel kedveskedik férjének, aki Joseph Haydn művészetének őszinte csodálója volt. Így aztán 1800. március 8-án, az ifjú nádor születésnapjának előestéjén a budai királyi palotában előadták a Teremtés című oratóriumot, melyet a nevezetes alkalomra lovas szekéren Budára zötykölődő idős szerző maga vezényelt. Akár igaz is lehet, hogy e jelentős figyelmet keltő zenei esemény emlékére került a teremtő Atya szobra a budai vár alatt lévő ház falára. Szomorú módon lett hát "teológiailag korrekt" az Alkotás utca: megcsonkítva hirdeti, hogy a Teremtő a szemnek láthatatlan... De allegóriája, az ismeretlen alkotó készítette dombormű sem veszett el nyomtalanul: túlélte a ház bontását, és ma is megtekinthető Óbudán, a Kiscelli Múzeumban... Szigeti László Fotó: Sz.L.
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
