|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Hitünk nemcsak máz, hanem életforma Jövőre Budapest lesz a 2003-ban kezdődött, európai nagyvárosokban megrendezett "városmissziók" sorozatának újabb helyszíne. Marik Józseffel, a városmiszsziós szervezőbizottság elnökével beszélgettünk a nagyszabású rendezvény előkészületeiről, és a tervezett programokról. Egy-két év távlatában melyek az előző városmissziók tapasztalatai? - Gyakorlatilag már a bécsivel kezdődően egyértelműen jók: jelentősen javultak a kommunikációs lehetőségek a városon belül, az egyházi és világi intézmények, önkormányzatok között. Szívélyesebb, partneribb kapcsolatok alakultak, javult az általános légkör. A másik kedvező folyamat, hogy ugyan nem jöttek tömegével a megtérők, de a helyi közösségek jelentősen megerősödtek, mert rádöbbentek keresztényi feladataikra, alapvető hivatásukra. Ha az emberek látják az élő, befogadó egyházi közösségeket, akkor lassacskán kezdi majd őket érdekelni, vonzani az ilyen, "örömhíres" közeg. Maga az esemény ideje pedig tényleg alkalmas arra, hogy nagy tömegben figyeljenek föl az egyház szavára, tevékenységére a fásult, apatikus emberek: például Párizsban a konferencia résztvevőire, mint "narancssárga táskás mosolygókra". A konferencia műhelymunkáinak gazdagságát pedig föl sem lehet mérni igazán. Mi alapján határozzák meg a hazai feladatokat? - Az összes megmozdulásban, az egész Egyházban sürgető feladat, hogy a helyi közösségek megújuljanak keresztényi küldetésükben, környezetük evangelizálásában, mert amikor az egyház miszsziósan aktív, akkor növekszik, erősödik, és akkor kikezdhetetlen. Fölkeressük a helyi közösségeket, megbeszéljük, hogy vannak, mire van szükségük, s ezek alapján lehetőségeket kínálunk a továbblépésükhöz. A városmisszióba való kapcsolódás nem azt jelenti, hogy még több feladata lesz azoknak, akik eddig is sokat tettek az egyházért: papoknak és közvetlen munkatársaiknak, hanem igazából nézőpontváltást segít elő. Ugyanis sok-sok keresztény ember keresi a helyét az egyházban, s megfelelő feladattal rögtön meg is találná azt. A missziós munka elindítja azt a folyamatot, amellyel a látszólag inaktív hívők mozgósíthatóvá válnak. Nem kell bonyolult missziós feladatra gondolni, mert bármely hívő megteheti a legalapvetőbbet: tanúságot tehet életével, hogy igenis lehet keresztényként élni ebben a világban. S ha kérdezik tőle, hogyan, akkor négy-öt pontban hitünk alaptételeivel (kérügma) tudjon válaszolni. Hogy hitünk nemcsak máz, pártállás, címke, hanem életforma nagy belső lelki élettel. A jövő évi, szeptember 16-tól 22-ig tartó budapesti városmisszió programja miből áll majd? - Délelőtt az evangelizációs szakemberek konferenciája lesz a Szent István-bazilikában előadásokkal, tanúságtételekkel, imádságokkal, szentmisével; kora délután műhelyprogramok húsz-harminc témában (például a szocializmus mártíregyházának megmutatása; határon túli magyarság meghívása; az élet védelme; a tízparancsolat megismertetése; Kelet-Nyugat találkozása; ökumené; sport; kisebbségek; szegénység; a Gyerekmaros tapasztalatai a gyermekmisszióban). Késő délután kezdődnek a helyi plébániák programjai és sok színvonalas, keresztény, kulturális esemény: művészetek, zene, film, színház, kiállítások. Szívesen várunk ötleteket, gondolatokat! Az érdeklődők a www.varosmisszio.hu honlapon, illetve az Országos Lelkipásztori Intézetben kaphatnak bővebb tájékoztatást. P. A.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|