Milyen lesz a mennyben?
Milyennek képzeljük a feltámadást?

Kérdések - és vallomások

A Feltámadottnak van számos tanúja - az apostolok, az evangéliumokban idézett személyek -, magának a feltámadásnak nincs. A feltámadás hite áll a keresztény hit tengelyében - aki nem hiszi a feltámadást, az lehet jó ember, jámbor lélek, tiszteletre méltó személy: mégsem keresztény. A hitvallásban újra meg újra megvalljuk hitünket a feltámadásban, de ezen túl foglalkoztat-e minket a kérdés, van-e valamilyen elképzelésünk a feltámadásról, mindarról, ami a halál után történik velünk? Kérdésünkre - amely talán az emberi lélek legszemélyesebb mélységeit bolygatja - többen is készek voltak válaszolni. Köszönet érte...

A Feltámadott (Balázs Tibor grafikája)

Pár napja egy olyan ember temetésén vettem részt, akit nagyon sokan szerettek. A kiváló zongoraművész-tanár végtisztességére összegyűltek családtagjai, barátai, tisztelői, munkatársai és egykori diákjai, szinte az egész város zeneszerető közössége. A temetés legdrámaibb pillanata az volt, amikor a város oratóriumkórusának tagjai a sírnál J. S. Bach János- passiójának zárótételével búcsúztak el szeretve tisztelt kórustársuktól. A fájdalom könnyei hullottak mind az előadók, mind a hallgatóság szeméből.

És mégis úgy éreztem, már nem ezen a földön járunk. A nap ezer színnel sütött felettünk, a passió zárókórusa, a zeneirodalom legcsodálatosabb búcsú- és altatódala pedig gyönyörű dallamával, harmóniáinak fenséges nyugalmával a vigasz hangjait szórta szét a légbe. Megnyílt az ég, már a Fény, a Mennyei Hang, a Béke birodalmában jártunk, ahol a fájdalom könnyei örömkönnyekké változnak a talán már nem is remélt, csodálatos találkozások sorozatától, mert szerettünk, és viszontszerettek minket...

Tóth Ildikó

Az örök élet nem a halál után kezdődik. Földi életünk az öröklétbe simul bele. Amit itt, a földön vetünk, azt aratjuk a mennyben. "Üres, hitvány, lelketlen életből nem fejlik ki az örök élet; üres magból nem nő ki tölgy" - írja Prohászka Ottokár. Azért kell már most hittel, szeretettel élnünk, és minden tettünket az örökkévalóság mércéjén átcsorgatni, hogy számunkra is valósággá váljanak Szent Pál szavai: "Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik" (1Kor 2,9). Varga László atya gondolatait idézem: A feltámadás és az örök élet utáni vágy belénk van kódolva. Mivel Isten árasztotta szívünkbe, csak ő tudja betölteni. Jézus Krisztus azért lett ember, hogy a mi emberéletünket átistenítse. Már a keresztség pillanatában, nem pedig csak akkor, amikor újra eljön, és majd a sírból föltámadunk. Isten jelenvalóvá tette a jelenlétét bennünk. Együtt kell működnünk ezzel a szeretettel teli jelenléttel, és akkor megtapasztaljuk a föltámadott élet békéjét és örömét. Itt és most, örökké.

Boldvainé Böde Beáta

Görög katolikusként nemcsak vasárnaponként valljuk meg, hogy hiszünk a feltámadásban, hanem van egy szép köszöntésünk húsvét első és második napján: "Feltámadt Krisztus!" "Valóban feltámadt!" - hangzik a válasz, és ma is fülembe cseng százon felüli locsolóim köszöntése a falumban, akik ezzel tértek be hozzánk, és kapták a locsolóversért, kölniért cserébe a piros hímes tojást, amelyet Krisztus vére festett pirosra.

A húsvétvasárnapi liturgián pedig a feltámadási szertartáson háromszor énekeljük: "Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott!"

Az örök életbe eljuthatunk, ha Krisztus szavai szerint élünk: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Nem tudom, Isten ítélete szerint ennek megfelelően élek-e, de törekszem rá. Ezt az utat kell megjárni, és akkor elérjük az örök életet, a célt: "Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját" (Jel 2,10).

Ott, a feltámadás után, az örök életben semmi nem fáj, fényesség árad, szeretet és béke, megláthatom Istent, találkozhatom elhunyt szeretteimmel, ember embernek nem lesz többé farkasa.

Ebben reménykedem, mert Istennél semmi sem lehetetlen, s ha tőle távol kerülök is halálom óráján, mert olyan lesz lelkem állapota, talán kijutok onnan a végső ítéletnél, és megkapom az örök élet kegyelmét.

Kulcsár Erzsébet

A feltámadást egy boldog találkozásnak képzelem. Amikor mindannyian reménységgel eltelve kerülünk abba az állapotba, amelyet megérdemlünk. Nem hiszem, hogy ott bárkit is keresnénk. Betölt minket az isteni szeretet. Lebegünk és kacagunk. Nyugalom, erős, kellemes érzés uralkodik rajtunk. Néha-néha megcsillantja magát itt a földi létben is a túlvilág....

Sigora Gyöngyi

Szép apostoli hitvallásunk két nagyon fontos mondata: "Harmadnapra föltámadott az írások szerint", majd a befejező mondat: "Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet, ámen."

Jézus feltámadásában hiszünk, és - ugyanakkor - mint ennek (és csak ennek!) lehetséges és szükséges következményét, hisszük az ember, minden ember testi halála utáni feltámadását, örök életünket. Pál apostol gyönyörűen ír erről: "Ha Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk, hiábavaló a ti hitetek... Ha csak ebben az életben reménykedünk, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél" (1Kor 15,12-19). Szent János a Jelenések könyvében pedig így ír: "Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között! Ő velük fog lakni... Letöröl szemükről minden könnyet..." (21,3-4).

Számomra, és valószínűleg sok embertársam számára a legizgalmasabb kérdés, hogy "Mindez miként fog történni?". Mert azt még csak valahogy fölfogom, hogy az utolsó ítéletben szemtől szemben találkozni fogok mindazzal, amit földi életemben cselekedtem, és a maguk leplezetlen, csorbítatlan valóságában meg- és fölismerem saját cselekedeteimet. De mi lesz "odaát", a "szem nem látta, fül nem hallotta boldogság"? Mennyiben lesz az "ottani életünk" e világi életünk folytatása? De föltehető a kérdés úgy is, hogy jelen, földi életünkben mennyiben jelenik meg az Isten országa - hiszen Jézus tanította, hogy "köztetek van" (Lk 17,21). Ezen kívül még itt van a kínzó kérdés, amelyet az apostolok tettek föl Jézusnak: "Ki üdvözülhet?", vagy "Sokan üdvözülnek?". Vagy a sokat emlegetett kérdés a tisztítótűzzel kapcsolatban... És egyáltalán miként van ez - hiszen a földi érdemszerzés ideje a fizikai halállal lezárul?

Igen, a Szentírás sok választ ad, de számos vonatkozásban nincs - de ez valószínűleg szükségszerű is! - egyértelmű képünk képünk az eljövendő örök életről. Úgy vélem, ez is egy hittitok a sok közül (mint pl. a Szentháromság titka).

Hegyessy Géza

A fantáziálások félrevihetik az ember gondolkodását, jobb ragaszkodni a tényekhez. Magának a feltámadásnak nincsenek tanúi - ez hit kérdése. Az apostolok azonban tanúságot tesznek a feltámadásról - a Feltámadottal való találkozásukról szólva. És erről bőven szól a Szentírás. A feltámadás "hogyanja" titok, erről nem szólt Jézus. Az nagyjából közös a valóban hívő emberekben, hogy valamiféle szoros istenközelségre gondolnak, tökéletesebb és boldogabb életre, mint ami a földön osztályrészünk. Mostani szeretetkapcsolataink valamilyen formában nyilván tovább élnek, hiszen a szerető Isten nem megrövidíteni akarja teremtményeit az üdvösségben, hanem gazdagítani. Azt hiszem, odaát meg fogjuk érteni ezt a gyönyörű világot, amelyről minden tudományos eredmény birtokában is nagyon keveset tudunk. Szóval nem valami unalmas, tétlen allelujázás vár ránk, hanem a teljesség megismerése. Pál apostollal együtt hiszem, hogy "ma még tükör által, homályosan látunk, akkor majd színről színre".

A hernyó a lombok között csúszva-mászva rágja a keserű leveleket, aztán, maga sem tudja, miért, bebábozódik, mintha elpusztulna, majd egyszer csak gyönyörű pillangóként látjuk újra, amely nem is emlékeztet a rusnya hernyóra, és szabadon szárnyal a fényben.

Mata András pálházai plébános

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu