Szentírás-magyarázat

A béke a rend és az igazságosság gyümölcse

Húsvét második vasárnapja - 20,19-31

Jézus jeruzsálemi megjelenésének elbeszélése rendkívüli módon hasonlít Lukács (Lk 24,36-49) és János evangéliumában (Jn 20,19-29). A "hét első napján" Jézus váratlanul "megáll" a tanítványok előtt, köszönti őket: "Békesség nektek", azok "kételkednek", és azt gondolják, hogy szellemet látnak (vö. Tamás), mire ő megmutatja kezét és lábát (Lk), ill. oldalát (Jn), a tanítványok örülnek, Jézus küldetést bíz rájuk a bűnbocsánattal kapcsolatban, és beszél az Atya ígéretéről, a Lélekről. Mindezek a hasonlóságok jelzik, hogy egy ősi, közös hagyományt őrzött meg a lukácsi és a jánosi elbeszélés.

A föltámadt Krisztus kiosztja a tanítványoknak győzelmének gyümölcseit, a húsvét gyümölcseit. Így köszönti őket: "Békesség nektek". Több ez a mondat, mint egyszerű köszönés. Ugyanezt az ünnepélyes köszöntést halljuk akkor, amikor az angyal megjelenik Gedeonnak, és az megrémül: "Békesség neked, ne félj, nem halsz meg" (Bír 6,23; vö. Dán 10,19). Jézus békét ad az övéinek. Nem olyan békét, amit a világ ad (Jn 14,27). Az arám ´béke´ (sálám) szó jelentése: teljesség. Nem pusztán valamiféle fegyvernyugvást jelent, hanem a lét teljességét, az örömet, az igazságosságot, az egészséget, az áldást. Jézus kibékíti, összeköti az eget a földdel, a Lélek ajándéka által közöttünk marad: a létezés teljességét, a fogadott fiúság ajándékát hozza nekünk.

Igazi béke a földön és az emberszívekben csak ennek az ajándéknak a befogadása által születhet. Ahogyan XVI. Benedek pápa újra és újra hangsúlyozza: a béke az igazságosság gyümölcse. Igazi béke csak akkor születhet, ha gazdag és szegény, hatalmas és gyönge egyaránt elismerné, hogy a létét kapta, hogy nem korlátlan ura ennek a világnak, és nem tehet vele azt, amit akar. Ha megértené azt, hogy vannak a világnak olyan objektív törvényei, melyeket a Teremtő ültetett bele az élettelen anyagba, az élőlényekbe, az emberi lélekbe. Olyan törvények, amelyeket senki nem változtathat meg, amelyeket alázatosan kutatnia, megismernie, elfogadnia kellene. Ha az ember elismerné a helyét a teremtett világban, és nem gondolná magát korlátlan önkényúrnak, ha nem a maga országát akarná építeni, ha nem korlátlan szabadversenyként és szabad rablásként élné az életét... csak akkor születhet meg a béke. A béke a rend gyümölcse. Annak a rendnek a gyümölcse, amelyet a Teremtő ültetett a világba, amelyet Krisztus feltárt számunkra, és amelyet helyreállított.

A modern nyugati ember sokszor igen távol van mindettől. A törvényeit úgy alkotja, az erkölcsi rendet úgy formálja, a tudományos kutatást úgy végzi, hogy a Teremtővel nem számol. A létezés piramisának csúcsán képzeli magát. Azt gondolja, hogy önkényesen bármiféle törvényt meghozhat, és a teremtett világot zsarnokként pusztítja.

Krisztus olyan békét hoz, ami több mint fegyvernyugvás: a teremtés rendjéből fakadó béke és teljesség. Kiosztja a húsvét gyümölcseit: örömöt, bűnbocsánatot, a Lélek ajándékát, küldetést ad. Rálehel a tanítványokra, mint valaha a teremtő Isten (Ter 2,7; Bölcs 15,11), újjáteremti a világot. Vajon kész-e az emberiség, és készek vagyunk-e mi magunk, hogy megnyissuk a kapukat Krisztus előtt, hogy beengedjük őt a társadalmi rendszerek, a kultúra világába, a családjainkba? (II. János Pál pápa). Aki ajtót nyit Neki, annak békességet, teljességet ajándékoz.

Székely János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu