Hivatása: az Isten álma

Találkozások a hetvenöt éves keszthelyi kármelita kolostorban

Tapssal ért véget a Szentlélekről nevezett Nagy László Levente Pál kármelita szerzetes testvér örökfogadalma a hetvenöt éves keszthelyi Kis Szent Teréz-bazilikában a virágvasárnapot megelőző ünnepen. Kovács Cs. Albert tartományfőnök az örökfogadalomra készített meghívón olvasható idézethez kapcsolta homíliáját: Jézus és a szamáriai asszony találkozásáról szólva a provinciális Istennek és embernek a szomjúságban való találkozását emelte ki. Az Úr mireánk szomjazik, és csak akkor nyugszik meg, ha bennünket elér. Ezzel együtt a mi szívünk is csak Istenben talál békét. A tartományfőnök a belső megújulásra biztatta a híveket, és hangsúlyozta: nem véletlen, hogy Pál testvér éppen Szent József ünnepén tett örökfogadalmat - a szenttel együtt ő is belépett a misztériumba azzal, hogy Jézus szomjúságát megérezve szívet cseréltek.

- A megtérésben Isten szorosan eljegyzett önmagával - mondta néhány nappal a fogadalomtétel előtt Pál testvér. - Nagyon egymásra találtunk, és azóta is ő él bennem. Minden más benne értelmeződik, benne foglal helyet. Még a hivatás is. Ő van a központban. Kegyelméből az van a szemem előtt, hogy az üdvösségre, a találkozásra kell készülnünk. A megtérésben is ezt adta az Úristen, hogy minden elmúlik, csak ő az örök, és ami benne él. Az üdvösségre készülök, és hogy mindenki, akit megismertem üdvözüljön. Ebben egy állomás az örökfogadalom. Hosszú az út. Amit Jeremiás próféta mond: már anyád méhében megszőttelek téged, ismertelek és meghívtalak. Tehát igazából a hivatás szerintem az, hogy felfedezem, mire hívott Isten, kinek álmodott meg, és együttműködöm megszentelő művében.

Pál testvér Kis Szent Terézt tartja novíciusmesterének, Keszthelyt pedig a Genezáret-tó partján fekvő városként emlegetik. A mintegy hétezer főt megtartó Kis Szent Teréz-plébánia három lelkipásztora és munkatársaik többféleképpen segítik a híveket a belső megújulás útján. Szűcs Sándor házfőnök az úgynevezett belső missziókra emlékezett, amikor egy-egy városban vagy faluban különböző szerzetesrendek tagjai tartottak lelkigyakorlatot.

- A missziós keresztet látjuk nálunk is, 1936-ban és 1947-ben volt misszió. Az idei esztendőt is missziós évnek hirdettük: folytatni szeretnénk a hagyományt, ha nem is egészen úgy, mint amikor nagyon aktív volt a vallásos élet, amikor például a Balaton-parton három-ötezer ember vonult a körmenetben, amikor rengeteg zarándok érkezett Keszthelyre. Akkoriban tavasszal és őszszel egy héten át mindennap két beszéd volt. Most minden hónap elején tartunk lelkigyakorlatot kármelita atyákkal, sőt, felkértük azokat a paptestvéreket is, akik a rend működésének kényszerszünetében végezték itt a lelkipásztori munkát.

Keszthelyen már 1809-ben igény volt egy második templom építésére, aztán 1896-ban is fölvetődött a gondolat. A kármelita templom 1927. évi alapkőletételénél a Keszthelyi Hírek című újság 26-i száma szerint Berkes Ottó premontrei szerzetes a következőket mondta: "Kis Szent Teréz szelleme áradjon e templomból városunk és plébániánk híveinek szívébe, és hozza meg számunkra a földi és az örök boldogságot."

Az egyszerűség és a gyermeki bizalom átszövi a kármel lelkiségéhez vonzódók szívét. Zdiarszky László atya, aki a megújulás évében már felszentelt győri egyházmegyés papként szolgált, 1990-ben a noviciátusban folytathatta szerzetesi életét. Ő éppen ezt az egyszerűséget szereti Terézben legjobban. Egyik fő feladata a jegyesoktatás, de gyakran hívják a szemközti kórházba is.

A templomban több közösség is működik. A Világban Élő Kármelitáknak a hónap utolsó vasárnapján van gyűlésük. Ebbe a közösségbe azok jelentkeznek, akik mélyebb imaélet után vágyódnak, és a kármelita szentek életét szeretnék jobban megismerni, illetve közösségben szeretnék a hitüket gyakorolni. Hétfőnként spontán közösség alakul a csendes szentségimádásban. Sándor atya hangsúlyozta, hogy a kármelnek a csendes, elmélyült ima és az Istennel való találkozás, szemlélődés az egyik alapvonása. Szervezett imádságként minden hónap tizenharmadikán engesztelő imaórát tartanak, ilyenkor keresztutat is járnak, a zsolozsmát éneklik. A hónapok első vasárnapján közös imádság van a papi és szerzetesi hivatásokért. A fiatalabbak a gitáros ifjúsági énekkarban vagy a ministránscsoportban találják meg a helyüket. Péntekenként van ministránsgyűlés, ahol az elméleti oktatást játék követi. Kis klub nyílott a pincében, ahol már teaház is működik időnként. Herczeg László idén fog érettségizni, több mint tíz éve akkori hittanára biztatására kezdett ministrálni.

- Számomra az Urat szolgálni rengeteg élménnyel jár együtt, főleg a néha ötvenes létszámot is elérő keszthelyi ministránstársulatban. Nem lehet kiszakadni ebből a közösségből, és nem is szeretnék. Ministránsoknak nincs korhatár. Valamilyen óriási erő nem hagy szétszéledni bennünket...

Szabó Imre környezetgazdaságtant tanít a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karán. Feleségével együtt lassan tíz éve egyházközségi képviselő-testületi tag. Pál testvérrel és Péter fiával együtt vezetgeti a ministránsokat. Miután a fiatalok a közösség megtartó erejét emelték ki, a ministránscsapat jövőbeli elképzeléseiről kérdeztem.

- Magam is ministráns voltam, és énekkarban énekeltem. Úgy gondolom, egy felnőtt keresztény embernek tennie kell azért, hogy a jövőben is legyenek olyan civilek, akik segítik az atyák munkáját. Ez az alapgondolat vezérel. Olyan légkört próbálunk teremteni, hogy szeressenek idejárni a fiatalok, és a vallásos lelkületben való elmélyülésben úgy legyen részük, hogy szinte észre sem veszik. A jubileumi évben Országos Kármel Ministráns Találkozót szervezünk, amit generációs összejövetellel kötünk össze.

Hardi Mária kémia-matematika szakos középiskolai tanár a Nagyváthy János Szakközépiskolában, ami napjainkban is az egykori rendház épületében működik. Marika énekkel és imádsággal kapcsolódik a plébánia életébe, de bevallása szerint a kármel lelkisége mindig megvolt családjukban.

- Apukám harmadrendi volt, anyukámat pedig egy kármelita atya tanította hittanra. A rend feloszlatása ellenére a kármel ünnepeit mindig megtarthattuk a gyenesi templomban, ahol apuka templomatya volt, anyuka meg takarított. Amikor az eszem nyiladozni kezdett, engem is megérintett a kármelita lelkiség. Bármerre tanultam, ott mindig volt kármelita templom, szinte üldözött. Akár Kis Szent Teréznek, akár Nagy Szent Teréznek az írásai mindig akkor kerültek a kezembe, amikor a legnagyobb szükségem volt rájuk.

Mi is a kármel, ahol a lelkiség iránt érzékenyek megmaradnak a közösségben, ahol a tanulmányaik miatt vidékre kerülő fiatalokat és a szerzetesi életre készülőket a rendi szentek elkísérik és egymásnak adogatják? A 75 éves keszthelyi kármelben Szűcs Sándor plébános atyát Kis Szent Terézzel kapcsolatos személyes élményéről faggattam.

- Még a noviciátusból van egy szép élményem. Innsbruckban végeztem, és az a templom is Kis Szent Terézről van elnevezve. Egyszer egy fiatal csoport érkezett a templomba. Azt kérdezték, hogyan lehetséges, hogy Kis Szent Teréz ilyen fiatalon szent lett. Elgondolkodtam. Igazából szent az, aki Istent teljes szívéből szereti, és embertársait is nagyon szereti. Kis Szent Terézben azt szeretem, ami a fiatalokkal való beszélgetésben megfogalmazódott bennem, hogy szíve teljesen az Istené. Sokszor talán gyerekesen is, nagyon átlelkesedve, és az emberek talán meg sem tudják fogalmazni, hogyan lehet egy lélek ilyen szerelmes az Istenbe. Ugyanakkor az emberekért élt négy fal között a lisieux-i kolostorban. Mégis a missziósok védőszentje, mert egész életét, betegségét, minden apró cselekedetét Istenért, a lelkekért ajánlotta föl. Híres mondása, hogy egy cselekedet értékét nem annak nagysága adja meg, hanem az a szeretet, amellyel azt végbevisszük.

Kovács Éva

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu