 |
 |
 |
 |
2005.04.10
|
Totus Tuus
(Egészen a Tiéd) |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Czestochowában kezdődött... Orbán Viktor vatikáni látogatásáról Magyar miniszterelnökként 1998 szeptember 18-án Orbán Viktor bemutatkozó látogatást tett II. János Pál pápánál. A nem hivatalos - Castelgandolfóban lezajlott - pápai fogadás mellett a kormányfő és a vele utazó miniszterek vatikáni vezető személyiségekkel tárgyaltak. Orbán Viktor később így emlékezett vissza erre a látogatásra.
Számomra nagy öröm, hogy ez a látogatás annak idején létrejöhetett. Személyes öröm, hogy a Szentatyával hosszabb négyszemközti beszélgetésre is lehetőséget kaptam, ahol mind általános, mind személyes témákat, mind Magyarország legfontosabb kérdéseit is érinthettük. Egy ilyen hatalmas kultúrának a megtestesítőjével szót váltani mindig más természetű élmény, mint politikusokkal találkozni, ezért a Szentatyával való találkozó is valahol a racionális meg az azon túli világ határán mozgott. Az egyik mondatban még itt voltunk a mindennapi ügyek tartományában, egy következőben már inkább a világban érvényesülő kulturális jelenségekről és problémákról beszéltünk. Nagyon örültem, hogy a magyar delegációban családtagok is részt vehetnek, és azt, hogy a Szentatya örömmel fogadja azt a tényt, hogy Magyarországon fiatalok vehették át az ország irányítását, akik ráadásul családos emberek, gyermekeik vannak, és akik ebből fakadóan családapai felelősséggel gondolkodnak a munkájukról is. Elmondtam a Szentatyának és a vatikáni államtitkárnak, Angelo Sodano bíborosnak is, hogy Magyarországon nem az egyház és az állam szétválasztására helyezzük a hangsúlyt. Jogi értelemben ezen már túl vagyunk. A kérdés a magyarság számára az, hogy a közös jövő érdekében minden jóakaratú ember együttműködését meg tudjuk teremteni, ezért az állam és az egyház viszonyában is ennek keresése lesz a jellemző. Nem azt keressük, hogy miben különbözik az állam meg az egyház dolga, ez elég nyilvánvaló, hanem azt, hogy hol tudunk együtt munkálkodni. Még egy tényt érdemes megemlíteni, mert valahogy elsikkadt, hogy a közép-európai átalakulásoknak sajátos történetük van. Mindig vita van a szakirodalomban, hogy mikor kezdődött az átalakulás. Mindenki a nyolcvanas évekről kezd beszélni, amikor föllazult az előző rendszer és megindult valami szervezkedés, szerveződés. De nagyon ritkán tesznek említést arról a kétségtelen történelmi tényről, hogy az egész közép-európai átalakulás indító mozzanata Czestochowában történt 1979-ben, amikor a Szentatya először hazalátogatva Lengyelországba szentmisét celebrált, és összegyűlt egymillió ember. Ez volt az a lelki élmény, amelyből aztán egy évvel később kinőtt a lengyel Szolidaritás, melyet a nyolcvanas években katonai erővel sem lehetett eltiporni, és amely bátorította a többi közép-európai országot, hogy valamifajta ellenállást kezdjenek kifejteni az akkor fennálló renddel szemben, és aminek a végén 1990-ben megtörténtek a szabad választások a közép-európai országokban. Ezért a Szentatyának a személyes közreműködése állapítható meg az egész közép-európai rendszer átalakításában, a kommunista rendszer összeomlásában. Ilyen értelemben tehát spirituális indíttatása volt annak az ellenállásnak 1979-80-tól kezdődően, amely megdöntötte a kizárólag materiális felfogásra épülő szocialista-kommunista rendszereket. És ezt a lelki indíttatást nem szabad elfelejtenünk, amikor meg akarjuk érteni, hogy mi történt velünk az elmúlt tizenöt-húsz esztendőben.
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
