|
Ébredj fel! A katolikus megújulás budapesti régiójának idei találkozója A fővárosi és környékbeli karizmatikus közösségek éves találkozójának ismét a káposztásmegyeri Szentháromság-templom adott otthont április első szombatján. A csoportok zászlai hívogatták, az áradó, Istent dicsőítő dalok nyitogatták lelkeinket. A húsvéti gyertya mellől, egy fényképről Szentatyánk intett biztatóan; a szervezőktől pedig hallhattuk a nagybeteg üzenetét is: "örüljetek, mert bennem nagy öröm és nyugalom van". Ez a vigasz és reménység kimozdított minket a haldoklása miatti csüggedtségünkből, szomorúságunkból. (Aznap este szólította magához Isten.) Az új közösségek bemutatkozása után a résztvevők közösen imádkoztak a Szentatyáért. Ezután Kovács Gábor atya arról beszélt, hogy Isten folytonosan működik az életünkben: "Íme, én újat cselekszem, most sarjad..." (Iz 43,19). Jézus Krisztussal lezárult a kinyilatkoztatás - őbenne Isten önmagát adta, és Jézus is mindent átadott nekünk áldozatában -, ám az Újszövetséggel nincs vége a történetnek, nem gondolhatjuk, hogy a végtelen Istenről mindent tudunk. Az egyszer kinyilatkoztatott, krisztusi teljes igazság a Szentlélek által újra és újra, különböző formákban nyilvánul meg a történelemben, a sokféle kultúrában, nyelven és emberben. Láthatjuk a dogmafejlődést, a katekizmus formálódását, a zsinatok válaszait az adott idők adott problémáira. A II. vatikáni zsinattal gyökeresen megváltozott az egyházunk addigi, védekező alapállása: fő feladatként kitűzi az Evangélium egész világon való hirdetését - minden népnek, minden embernek. A laikusnak mondott, világban élő hívek szerepe fontossá válik a család, a munkahely evangelizációs területein. A zsinat után a Szentszék intézményesen elismerte, sőt indokoltnak tartotta a különböző lelkiségi mozgalmakat, köztük a karizmatikus megújulást is. Az egyház történetében talán csak a sivatagi atyák idejében zajlott le ilyen nagyszabású változás. A megújult közösségekben a megtérést, a Szentlélek örömét, elemi erejét tapasztalhatjuk meg újra. Már nem csak a kolostorba vonulás jelentheti az elkötelezett keresztény életet, hanem egy "belső kivonulás a világból": radikális hívő élet a saját környezetben maradva. Legyünk nyitottak a Szentlélek vezetésére, tárjuk ki a kapukat a Megváltó előtt hűtlenségeinkből, megalkuvásainkból, fel nem számolt bűneinkből! - biztat végül Gábor atya. Majd kiscsoportokban beszéltük tovább a hallottakat - mi érintett meg, milyen elhatározások születtek meg bensőnkben? Aztán szentségimádásban osztottuk meg mindezeket az Úrral - a Márton Gábor és Laurinyecz Rita vezette, e napra szerveződött zenészcsapat elcsendesedő, gyönyörű muzsikájával kísérve. Az ebédszünet után néhány közösségvezető - Bartha Angéla (Új Aratás), Jordán Kornél (Szent Mihály közösség), Formanek Tamás (Mustármag) és Basa Viktor (Gaudete) - buzdítása következett az összejövetel jeligéjével kapcsolatban: "Ébredj föl, és erősítsd meg a többieket, akik halálukon vannak" (Jel 3,2). Elmondták, hogy mennyire szükségünk van magunknak is a megújulásra gyengeségeinkből, gyógyulásra sebeinkből, amelyek leginkább az Istennel és a hívő testvéreinkkel való egység hiányából fakadnak. Ezért ezt az egységet kértük a Szentlélek-hívásban. A másik emberben, Isten küldöttében való bizalomról szólt Szabó Tamás, a lelkiségekért felelős püspök is a szentmise homíliájában. Arról, hogy szívesen fogadjuk-e az Örömhírt, a másik tanúságtételét, istentapasztalatát. Aztán megerősítjük-e azt, amit Istentől kaptunk: hallgathatunk-e róla? Feledhetjük-e azt, amit Isten ránk bízott? A találkozó végén ki-ki személyes imát kérhetett a segítő testvérektől. Szöveg és kép: Plichta Adrien
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|