|
Kisebbségben - Jézus szülőföldjén Beszélgetés Michel Sabbah jeruzsálemi latin pátriárkával Michel Sabbah 1987 óta Jeruzsálem római katolikus szertartású pátriárkája. Ő az első palesztin, aki ezt a hivatalt betölti, a korábbi pátriárkák mind nyugati, főként olasz főpásztorok voltak. Az európai parlament tanácsosa, Gianluca Solera interjút készített Sabbah pátriárkával a Zenit számára, amely a hírügynökség március 18-i és 20-i számában jelent meg. A Szentföldön, azaz Izraelben és a palesztin területeken ma a keresztények mindössze 2-2,5 százalékot alkotnak. Izrael állam létrejötte előtt Jeruzsálemben a lakosság egyharmada keresztény volt. Sabbah pátriárka a kisebbségi lét idején is vallja: akinek hite van, a hegyeket is megmozgatja. "Ha tehát csak egyetlen keresztény ember élne is a Szentföldön, de nagy hittel, akkor képes lenne az egész társadalmat megmozgatni. A helyesen megélt hit hozzásegít ahhoz, hogy leküzdjük a kisebbségi sorsból származó komplexusokat. Társadalmi szempontból természetesen olyan közösséget alkotunk, amely átéli a többség és a kisebbség között meghúzódó tipikus feszültségeket" - vallja a pátriárka. Michel Sabbah kifejtette: a keresztényeknek ugyanazok a jogaik és kötelességeik, mint a muzulmánoknak. A keresztények jelen voltak és a ma is jelen vannak a közéletben, a politikai pártokban, az ellenállásban a katonai megszállással szemben, és a muzulmánokkal együtt szabadságot és méltóságot követelnek maguknak. Ám a keresztények viszonyulását a konfliktushoz az erőszakmentesség, a megbocsátás és a szeretet jellemzi, és ez még erősebbé teszi őket a jogaikat eltipró megszállóval szemben. A palesztin keresztények fele ma már a Szentföld határain kívül él. Arra a kérdésre, hogy segíti-e az egyház azokat, akik Palesztinában akarnak maradni, a latin pátriárka kifejtette: "Különbséget kell tenni a XIX. század végi és XX. század eleji, illetve a közelmúlt emigrációja között. Az elsőnek már nincs kapcsolata egykori hazájával, és nem beszél arabul. Ezzel szemben azok, akik Izrael állam létrejötte után hagyták el a Szentföldet, ma is őrzik kapcsolataikat, visszalátogatnak, anyagilag segítik itt maradt rokonságukat. A külföldre szakadt palesztin keresztények lelkipásztori ellátására a jeruzsálemi katolikus patriarchátus papokat küldött Észak-Amerikába. A palesztinok és a katolikus hitű zsidók közötti kapcsolatról Sabbah elmondta, hogy Izraelben mintegy 250-300 katolikus zsidó és 4-5 ezer protestáns él. Különbséget kell tenni az Izraelben élő arab keresztények és a palesztin területeken élők között. Az előbbiek kapcsolatban állnak a keresztény zsidókkal, és gyakran ugyanahhoz a plébániához tartoznak. A keresztény zsidók számára héber nyelven tartják a szertartásokat, például Jaffában, Tel Avivban és Jeruzsálemben. Bershevában a plébánia zsidó, de az arab keresztényeknek is otthont biztosít. A palesztin területeken élő keresztények azonban nincsenek kapcsolatban a zsidó keresztényekkel azon egyszerű ok miatt, hogy Izrael tiltja zsidó állampolgároknak, hogy palesztin területre utazzanak, a palesztinoknak pedig nem könnyű Izraelbe menniük. A politikai szétválasztás tehát igen szigorú. Arra a kérdésre, hogy Izrael valóban tiltja-e a zsidók keresztény hitre térítését, a pátriárka így válaszolt: "Valóban van egy olyan izraeli törvény, amely börtönbüntetést helyez kilátásba azok számára, akik térítés céljából nyomást gyakorolnak valakire. Spontán megtérések esetében a lelkiismereti szabadságot tiszteletben tartják, de a család nagy nyomást gyakorol azokra, akik keresztény hitre akarnak térni". A keresztények és a muzulmánok kapcsolatáról Michel Sabbah így beszélt: "A palesztin keresztények és muzulmánok egyetlen népet alkotnak, azonos a nyelvük, a kultúrájuk és a jövőjük. A keresztények vallási elhivatottsággal rendelkeznek, azaz Jézusról szeretnének tanúbizonyságot tenni ott, ahol Jézus született, az arab és muzulmán társadalomban. A hatóságokkal jó a kapcsolat, sőt kitűnő. Ha mégis előfordulnak összetűzések, ennek főként az az oka, hogy a palesztin hatóság a közismert politikai okok miatt még nem rendelkezik teljes tekintéllyel. Ha végre lesz majd palesztin állam, szabad és szabályosan működő kormánnyal, elég ereje lesz ahhoz is, hogy fenntartsa a rendet." Hozzátette: a szentföldi egyház napi kapcsolatot tart fenn a palesztin hatósággal. Al-Liqa (Találkozás) néven működik egy párbeszédközpont is, amelynek keretében keresztény és iszlám értelmiségiek közösen megvitatják az együttéléssel kapcsolatos kérdéseket. A keresztények és a muzulmánok nem imádkoznak együtt, de az iskolákban vallás szerinti hitoktatás van. A katolikus iskolákba járó muzulmán gyermekek számára kötelező az iszlám oktatás biztosítása. A palesztin fennhatóság területén a vallásoktatás nem fakultatív. Minisztériumi rendelet kötelező jelleggel előírja a muzulmán vagy a keresztény vallás oktatását aszerint, hogy a család mit kér a gyermek számára. Ugyanez érvényes Jordániában, míg Izraelben az állam nem teszi kötelezővé a hitoktatást. A katolikus iskolákba járó muzulmán gyermekek általában kimennek az osztályteremből a katolikus hittanóra alatt. Végül a vegyes házasságra vonatkozó kérdésre a latin pátriárka elmondta: zsidó nő vagy férfi házasságot köthet kereszténnyel, és a zsidó fél elfogadhatja, hogy a gyermekeket megkereszteljék. A keresztények és muzulmánok közötti házasságok viszont nagyon sok problémával járnak. Muzulmán férfi feleségül vehet keresztény nőt, de fordítva ez nem lehetséges. A nőnek a gyakorlatban muzulmánná kell válnia, ha élni akar női és feleségi jogaival. Muzulmán-keresztény vegyes házasságok léteznek, de gyakran drámai problémát jelentenek a család, a társadalom, a kormány és az egyház számára egyaránt. Ritkaságszámba megy a jó vegyes házasság. A jelenség okai elmélyült tanulmányokat érdemelnének. (VR/MK)
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|