Folytonos húsvét

Elmúlik az ünnep - elmúlnak az ünnepek, s maradnak sokszor a sebhelyek. Képtelen az ember kiheverni fáradalmait, a lélek-vágások tovább véreznek. Mi lehet az ünnep következménye? Az ifjúság friss indulatokkal, könnyed lépésekkel közelíti meg azt, ami az idősebbeknek már elérhetetlennek tűnik, "bölcsessége", tapasztalata ugyanis bizalmatlanná teszi. A fiatalok nem hordoznak múlt-sebeket, erejük, vénájuk sokkal inkább képes átlendíteni őket a ritmuszavarokon, s az ünnep - ha tudják-értik: micsoda - folytatódhat köznapjaikban; a tavasz tisztábban ragyog, a hegyek magaslataira lendülő madárszárny élesebb kontúrokkal biztatja őket...

Szóval az ünnep, annak tartalma. Keresztény környezetben a húsvét - a feltámadás optimizmusával - bármikor visszarendezheti a vasárnap hajnali sorrendjét, s a nyitott sírhoz bármikor indíthat. János előbb ért oda - adja hírül az evangélium -, mert fiatal volt. Futása egész nemzedéket jelez. Mert mindig akadnak új keresztények, akik nem látják elavultnak a krisztusi örökséget. Dinamikus valóságnak érzik, s ezért fontos számukra az Úr napja is - a vasárnap. Vagyis nem szokásból...

Fiatalember kérdezte: Jézus miért nem támadt fel látványosan? Ha Jeruzsálem megtapasztalja e csodát, bizonyára megváltozik az ítélkezők véleménye is.

Nem hinném, hogy a legnagyobb látványos csoda változtatna a dolgok rendjén. Hány halottat támasztott fel? A végén megszokták, már nem lett volna rendkívüli, ha nem ezt csinálja. Jézus a benső dimenzióktól vezérelve gyakorolta emberi hivatását is - betöltve azt. Így, hogy a sírja rejtélyes, kihívó maradt, folyton izgatja a világot, nem lehet napirendre térni fölötte.

Végül is ez a húsvét kihívása az esztendő minden napjára: az üres sír valósága - titka, ahová a hit szemével talál el az ember, s nyer bizonyságot az eseményről. A megszokás: felejtés. Az ünnep állandó készenlétet kíván, emlékezésben csendes építkezést, amit nem kell a világ előtt harsonázni. Az ünnep: tett, cselekvés. Folyamatosság, bizonyságtétel.

Pilinszky Mégis című verse négy sor:

Látják a bejárati fényben

a szőlőlugast? A meszelt padot?

A levelek nyomasztó, viaszos zöld

távollétét? És mégis itt állt.

A versről elmélkedve Kuklay Antal könyvében a jelenetet idézi, amikor Magdolna hírül adja a tanítványoknak, hogy látta az Urat. "Péter és János visszament Magdolnával a kertbe. Beléptek a sírboltba. Szemük csak lassan szokta meg a homályt. A sír üres volt. De Magdolna bizonygatta: - Látják a bejárati fényben a szőlőlugast? A meszelt padot? A levelek nyomasztó, viaszos zöld távollétét? És mégis ott állt!

A húsvét, ha folytatódik a lélekben, nem vész el a legreálisabb helyzetekben sem. Jézus, a feltámadott ott áll dolgaink mélyén, utainkon, megpihen velünk a fáradalmakban. Valósága meghalad minden e világi valóságot: Túllép rajtuk, hív minket anélkül, hogy lehetetlent ígérne.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu