"Passió" a Szent Péter téren

Élménybeszámolók a Regnum Christi nagyheti zarándoklatáról

A Regnum Christi Mozgalom karizmájának része a mindenkori pápa személyének szeretete és a tanításához való hűség. Ennek kifejezéseképpen minden újévkor, illetve húsvétkor a közösség tagjai Rómába zarándokolnak.

- Hét éve lettem a katolikus egyház tagja, miután megismertem a Regnum Christi Mozgalmat. Azóta többször voltam Rómában a közösséggel, és hála Istennek, sokszor láttam a Szentatyát egészen közelről.

A nagypénteki keresztúton a Colosseumnál pápasága alatt idén először nem vett részt személyesen, de köztudott volt, hogy velünk imádkozik, és követi az eseményeket a televízión keresztül. Még egy rövid levelet is küldött, amelyben biztosított, hogy lélekben velünk van. Kérte, imádkozzunk érte, és kifejezte vágyát, hogy Kölnben szeretne találkozni velünk. Tudom, hogy mi, fiatalok tartottuk őt életben.

A húsvétvasárnapi szentmisén sem tudott jele lenni, ám a dolgozószobája ablaka nyitva volt. A hívek sokasága a mise vége felé egyre feszültebben várt és pillantgatott az ablak felé. Mikor az urbi et orbi áldásra végre megjelent, szinte átváltozott a jelenlététől az egész tér. Döbbenetes élmény volt. A Szentatya nagyon törődött, szenvedő volt, beszélni sem tudott, mégis soha nem éreztem őt olyan közel magamhoz, mint akkor. Elgondolkodtató, hogy milyen állapotban van a világ, hogy Krisztus helytartójának annyit kellett szenvednie, így kellett mindenki előtt mártírhalált halnia.

Az utolsó találkozás a Szentatyával megerősítette bennem azt, hogy rajta keresztül Isten szól hozzánk, még ha ő egy szót sem tud kimondani. Évről évre egyre jobban érzem, hogy az egyházhoz tartozom, ez az én nagy családom, és ebben II. János Pálnak óriási szerepe van.

Laczkó Andrea (28 éves egészségügyi dolgozó)

- Két fő részből állt a a zarándoklat. A hét első részében megismertük Rómát, végigjártuk az egyház életének legfontosabb eseményeihez kapcsolódó helyeket. A Szent Háromnap pedig a lelki elmélyülés, az elcsöndesedés jegyében telt.

Nekem a Jeruzsálemből egykor Rómába vitt szent lépcső tetszett legjobban. Hihetetlen volt, hogy ott imádkozhattam a keresztutat, amelyen valamikor Jézus is járt. Megnéztük a Szent Pál-bazilikát, ahol teljes búcsút lehetett nyerni.

Nagy élmény volt virágvasárnap: nem barkával, mint nálunk, hanem pálmaágakkal vonultak a hívek. A passió éneklése, amit az Adoremusból követtem, nagyon megérintett. A Szentatya az ablakába jött, és így kifejezte, hogy velünk szeretne lenni. Szerintem nagyon fájhatott neki, hogy a betegsége miatt korlátozott volt a mozgása. A mi imáink adtak neki erőt, ahhoz, hogy Istenre bízza magát, megnyugodva az akaratában.

A Colosseumnál nem lehetett jelen a Szentatya. Hallottuk, hogy ennek ellenére velünk imádkozott, és az utolsó stációnál a szobájában felemelte a keresztet.

Húsvétvasárnap a borongós idő a misén megváltozott. Az evangélium előtt az allelujára még a nap is kisütöt. Mise végén mindenki azt figyelte, hogy mikor jelenik meg a pápa. Amikor megláttuk, mindenki elkezdte éltetni őt, énekeltünk, kiabáltunk neki. A Szentatya meg akart szólalni, nem sikerült neki, de áldást osztott.

Úgy érzem, bennünk, fiatalokban megvan az erő ahhoz, hogy kiálljunk Krisztus mellett. A Szentatya azt várja, hogy mi változtassuk meg az embereket. Legyünk mindig lelkesek, és ne adjuk fel, akkor sem, ha esetleg valami rosszul sikerült, vagy csalódás ér. Engem a pápa kitartása döbbentett meg: ő lemondhatott arról, hogy megjelenjen köztünk, de ő Isten akaratát teljesítette. Bizonyította, hogy mindig velünk van, és buzdított, ne adjuk fel soha.

Hegedűs Anna

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu