|
Közelkép Torontóban, az Ifjúsági Világtalálkozón láttam őt közelről, lassú mozdulatokkal integetett a pápamobilból a tömeg felé. Úgy hat méterre haladt el előttem. A nehéz, méregdrága fényképezőgép tehetetlenül lógott a nyakamban. Ugyanis a várva várt pillanat előtti percekben, a próbafelvétel közben kiderült: a gépbe helyezett utolsó elem is lemerült. Lapunk kiküldött tudósítójaként alaposan lebőgtem. Dolgom végezetlen álltam a kordon szélén, az esős nap délutánján felragyogó napsütésben. Hirtelen támadt szabadidőmben, e kegyelmi pillanatban a pápa arcát néztem. Golyóálló üveg mögötti, kicsi arc - de legalább igazi. Lefényképezhetetlenül valóságos. Halálának éjszakája után, vasárnap reggel a napilapok címoldaláról köszönt ránk a milliók által jól ismert, idős arc. Ő gyermek- és ifjúkorom pápája. Kivételes egyéniség: soha nem jut róla eszünkbe a hatalom - inkább az emberség. A utóbbi hónapokban elhatalmasodott rajta a betegség, torz arcát látva a tévé képernyőjén szomorúan elfordítottuk fejünket, inkább nem is néztük. Azután eltűnt a szemünk elől. Agóniájának végső óráiban jött még egyszer közel hozzánk: a derű üzenetével búcsúzott tőlünk. Körössy László
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|