Semjén Zsolt

A vallásszabadság védelmében

A költségvetési vita idején a Rákosi-időket idéző totális támadás indult az egyház ellen, a tömegkommunikációtól a törvényhozásig, amelynek nyilvánvaló célja az egyház morális tekintélyének lejáratása, a közéletből való kiszorítása és az egyházi közfeladatokat átvállaló intézményrendszer tönkretétele. A Gyurcsány-kormány és különösen Magyar Bálint oktatási miniszter által hangoztatott és az Országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslat diszkriminatív brutalitásából a parlamenti vita során - nem utolsósorban az egyházi iskolák demonstrációjának nyomására - kénytelenek voltak visszavenni, de így is számos, az egyházi iskolákat ellehetetlenítéssel fenyegető passzus maradt, amelyekkel szemben kénytelen voltam Salamon László és Balsai István képviselőtársaimmal az Alkotmánybíróság védelmét kérni.

Nem privilégiumokat akarunk

Sajtótájékoztatónkon is igyekeztem világossá tenni, hogy semmiféle privilégiumot, plusztámogatást nem kérünk, hanem pusztán egyenlő bánásmódot az önkormányzati intézményekkel. Az állampolgári jogegyenlőség és a szabad intézményválasztás védelmében azt, hogy az egyházi iskolában tanuló diák, az egyházi iskolában tanító tanár ne legyen hátrányosan megkülönböztetve önkormányzati intézményben tanuló társától, ott tanító kollégájához képest. Hangsúlyoztam azt is, hogy ezzel nem kizárólag a katolikus, hanem a protestáns és izraelita iskolákat is védelmezzük.

Alkotmányos követelmény, hogy törvényben kihirdetett nemzetközi szerződéssel - ilyen az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság közötti megállapodás - nem állhat ellentétben belső törvény. A 2005. évi költségvetési törvény tekintetében tizenhárom olyan lényeges passzust sérelmezünk, amely a megállapodásba ütközik, ezért kérjük ezeknek az egyházellenes passzusoknak a megsemmisítését.

Alkotmányellenes passzusok

Szemléltetésül álljon itt néhány példa: a költségvetési törvény kizárólag csak az önkormányzati intézmények dolgozóinak a béréhez biztosít kiegészítő támogatást, az egyházi vagy kisebbségi intézményeknél már nem. Az egyházi iskolában tanító tanár miért másodosztályú az önkormányzatiban tanítóhoz viszonyítva, amikor pontosan ugyanolyan közfeladatot lát el? Ez ellentétes a vatikáni megállapodással.

Ravasz módon bizonyos esetekben az egyházi intézmény a közoktatási kiegészítő támogatást nem az állami költségvetésből, hanem az önkormányzatokon keresztül kapja, tehát ennek folyósítását az adott önkormányzat anyagi helyzetétől - és esetleg rosszul értelmezett érdekellentétből kifolyóan politikai beállítottságától - teszi függővé. Ez is ellentétes a vatikáni megállapodással.

A törvény egyszerűen kizárja az egyházi közoktatási intézményeket bizonyos közoktatási normatívákból, így a bejáró gyerek utáni normatívából, ami általános iskolás esetében 25 ezer, középiskolás estében 15 ezer forint gyermekenként. Nem jár továbbá állami finanszírozás - ellentétben az önkormányzatival - az egyházi iskolába járó gyermekek napközbeni ellátása után, és a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatot végző egyházi intézményeknek sem. Ugyanígy nem méltatják támogatásra a különleges gondozásra szoruló gyermekeket sem, ha azok szülei bizalmukat egyházi intézménybe vetik. Ez is ellentétes a vatikáni megállapodással.

A költségvetési törvényben az egyházi kiegészítő támogatás összegét az infláció ellenére a tavalyihoz képest is jelentősen csökkentették, miközben az önkormányzati iskolák kiegészítése nőni fog. Ez is ellentétes a vatikáni megállapodással..

Miközben az önkormányzatok szociális szakellátást biztosító normatíváját - nagyon helyesen - 48%-ról 70%-ra emelik, addig az egyháziaknál a szociális ellátás kiegészítő normatíváját - nagyon helytelenül - 48%-ról 45%-ra csökkentik. Ez is ellentétes a vatikáni megállapodással.

Különös veszélyt jelent, hogy az egyházi iskolák kiegészítő támogatásának elszámolási szabályait úgy változtatták meg, hogy azt nem törvényben határozzák meg - mint ahogy eddig volt, és amely kimondta, hogy "az önkormányzatokkal azonos számítási eljárások alapján" történik -, hanem "a kormány által meghatározott eljárási szabályok szerint" fogják csűrni-csavarni. Ez is ellentétes a vatikáni megállapodással.

A közoktatási normatíva igénylésének feltételei mások lesznek az önkormányzati, és mások az egyházi intézmények esetében. Ez a diszkriminatív szigorítás indokolatlan különbséget tesz önkormányzati és egyházi iskola, fenntartóik és végső soron tanulóik között. Ez is ellentétes a vatikáni megállapodással.

A vatikáni megállapodás rögzíti, hogy a magánszemélyek személyi jövedelemadójuk 1%-át felajánlhatják valamely egyháznak vagy egy állami alapnak. Átlátszó módon most négy ilyen alap van a törvényben: bűnmegelőzés, parlagfű-mentesítés, egészségjavító sport és a Szülőföld Alap...

A költségvetési törvény leszögezi, hogy - ellentétben az önkormányzatokkal - nyilvános könyvtár, közművelődési intézmény, múzeum egyházi fenntartója nem kaphat támogatást a szakminisztériumtól. Továbbá eleve kizárja a közfeladatot ellátó egyházi szervezetet - megint csak ellentétben az önkormányzatokkal - a fejlesztési, felújítási támogatásnak még a lehetőségéből is. Ez is ellentétes a vatikáni megállapodással.

A törvény semmiféle garanciát nem ad arra, hogy az egyházi intézmények az önkormányzatiaknak megállapított normatívákból részesülhetnek - még akkor sem, ha az adott feladatot ők látják el -, és arra sem, hogy - az önkormányzatiakhoz hasonlóan - az egyszeri vagy tartós bérkiegészítést megkaphatnák. Ez is ellentétes a vatikáni megállapodással.

Durván sérti az intézményalapítási szabadságot, hogy a helyi önkormányzathoz képest az egyházi intézményfenntartónak számos többletkövetelményt kell teljesítenie ahhoz, hogy működési engedélyt kaphasson. Mi ez, ha nem diszkrimináció? Ez is ellentétes a vatikáni megállapodással.

"Kilóg a lóláb..."

Alkotmánybírósági beadványunk célja nem kizárólag az, hogy megsemmisítse a mostani szerződésszegő, diszkriminatív, alkotmányellenes passzusokat, hanem az is, hogy elejét vegye a további egyházellenes mesterkedéseknek. Hiszen kilógott a lóláb, ismertté vált a kisebbik kormánypárt, az SZDSZ "egyházügyi programja", amely az egyházi iskoláktól el akarja venni a fejkvótán kívüli, az önkormányzati átlagnak megfelelő részt, ami egy átlagos iskola fenntartási költségének legalább egyharmada. Ez egyenlő lenne az egyházi iskolák nagy részének a megfojtásával, hiszen ezt sem az egyház nem tudja hozzátenni, sem a katolikus szülők nem tudják kifizetni. Ugyanígy akarják megszüntetni az iskolai fakultatív hittan állami finanszírozását. Mindkét esetben a mindannyiunk által befizetett adóforintokból való közpénz vonatkozásában diszkriminálnák ideológiai alapon a vallásos embereket, korlátozva - gyakorlatilag lehetetlenné téve - az állampolgárok szabad intézmény- és fakultatív tantárgyválasztását.

Bízunk az Alkotmánybíróságban, részint mert igazunk van, részint mert mi hárman ugyanilyen beadványainkkal korábban is elértük, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette a szerződésbe ütköző paragrafusokat. Legutóbb a szociális törvénynél próbálta a jelenlegi kormány ellehetetleníteni az egyházi szociális intézményeket azzal, hogy anyagi létüket az önkormányzatok kegyétől tette volna függővé, kiszolgáltatva őket azok politikai beállítottságának. Mi tiltakoztunk a Parlamentben, benyújtottuk a szükséges módosításokat, amelyeket arrogánsan lesöpörtek, miként a köztársasági elnök úr hasonló észrevételeit is. Nem maradt más, mint hogy az Alkotmánybírósághoz forduljunk. A Taláros Testület döntése megsemmisítette a szociális törvény egyházellenes részét, megmentve ezzel szociális intézményeinket, és az ott ellátottak szabad intézményválasztását. Most sem lesz másképpen.

(A szerző a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, az Országgyűlés Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának alelnöke.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu