|
Gulágot szenvedett cserkészpap volt Kölley György halálára Nemcsak utolsó éveiben betegsége miatt, de papi és cserkészhivatása miatt egész életében igen sokat szenvedett, életműve gazdag. Az 1919-ben Budapesten született Gyurka bá´ 1942-ben lépett a Székesfehérvári Egyházmegye kispapjai közé. A neves Köhler-család gyermeke kispapként is folytatta cserkészmozgalmi tevékenységét. 1944-ben a Központi Szemináriumban részt vett az üldözöttek mentésében. 1946-ban a Magyar Cserkész Szövetség központjában a kiscserkészek ügyeivel foglalkozó vezetőtiszt volt, amikor - a cserkészmozgalom betiltásának indoklására is - többedmagával letartóztatta az ÁVO az úgynevezett "kamaraerdei ügyben". A vád szerint tudott egy szovjet tiszt elleni merényletről, és részt vett szovjetellenes röpcédulák előállításában. Egyik vád sem volt igaz, de átadták a szovjet hatóságoknak, és egy szovjet bíróság nyolc évre ítélte. A Gulágon töltött éveiben egy alkalommal az mentette meg, hogy az éhezéstől magatehetetlen rabokat szállító teherautó tetejére dobták, majd a következő táborban egy litván katolikus raborvos - megtudván, hogy kispap - maga mellé vette felcserként. Gulág-évei java részét a finn-karéliai Medvezsugorszkban töltötte. Papi rabtársai között volt Oloffson Placid bencés szerzetes. Amikor 1953-ban, a diktátor halála után hazatérhetett, folytatta teológiai tanulmányait. Főpásztora, Shvoy Lajos püspök 1956-ban szentelte pappá. Dunabogdányi káplánként is folytatta a lelkipásztori munkájával párosuló "illegális" cserkészmozgalmi tevékenységét. Emiatt 1961 januárjában ismét letartóztatták, és "államellenes szervezkedés" vádjával három évre ítélték. Szabadulása után gyógykezelés céljából 1969-ben svájci nővérekhez utazhatott, ahonnan egykori cserkészei kérésére nem tért haza, hanem megszervezte a nyugat-európai magyar cserkészmozgalmat, és Münchenben magyar lelkipásztori munkát végzett. A rendszerváltozás után hazatért. 1992-ben Lányfalun nemzetközi öregcserkész-találkozót szervezett a lelkigyakorlatos házban - amelynek telkét családja ajándékozta a magyar egyháznak -, ahol haláláig lakott. "Élete utolsó percéig minden cserkészgyermekének sorsa érdekelte, és jó apához híven, súlyos betegen is tanácsot adott, segített minden hozzáfordulónak, örült neveltjei sikerének" - írja róla Perjés Ottó, németországi öregcserkésze. "Minden pénzét a szegény ifjúság segítésére, később közép- és kelet-európai cserkészek támogatására fordította." A nyugat-európai magyar cserkészmozgalom vezetése alatt több mint háromezer-ötszáz főt számlált. "Fegyelmet, erkölcsöt, Isten és a természet szeretetét és embertársaink megbecsülését nevelte belénk Baden-Powell szellemében, a krisztusi szeretet jegyében." Életútjáról Hetényi Varga Károly könyvében (Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I.) olvashatunk. Március 14-én hunyt el, és 31-én temették a leányfalui temetőben. Jó munkát végeztél, Gyurka bá´! Nyugodj békében! Rosdy Pál
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|