Wadowicétől Rómáig

Karol Wojtyla 1920. május 18-án született a lengyelországi Wadowicében, Krakkó közelében. Édesapja (szintén Karol) hivatásos katona volt, az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében szolgált. A fiú kilencéves korában elveszítette szeretett édesanyját, Emilia Kaczorowskát, majd 1932-ben bátyja, Edmund is meghalt.

Szüleivel

Az elemi és a középiskolát szülővárosában végezte. Tanárai hamar felismerték tehetségét. Édesanyja halála után nagyon szoros, szeretetteljes kapcsolat alakult ki édesapjával, akinek - mint később mondotta - nagyon sokat köszönhet. Az együtt töltött évek - a későbbi pápa szavaival - felértek egy "kisszemináriummal".

1951

A gimnázium utolsó évében, amikor Sapieha bíboros, krakkói érsek Wadowicébe látogatott, Karolt választották ki, hogy a köszöntőbeszédet mondja. Az érsek felfigyelt a fiatalemberre, és szerette volna, ha érettségi után teológusként folytatja tanulmányait. Karol azonban még nem döntött hivatásáról, és a gimnázium elvégzése után a krakkói Jagelló Egyetemre iratkozott be, hogy lengyel irodalmat és nyelvészetet tanuljon.

Az érettségi után édesapjával Krakkóba költözött. Kitört a második világháború. Az egyetemet bezárták, Karol csak titokban folytathatta tanulmányait. Bekapcsolódott az értelmiség ellenállási mozgalmába: tagja volt a földalatti és náciellenes "Élő Szó Színházának". 1941. február 18-án elveszítette édesapját. Munkásként előbb kőfejtőben, majd egy vegyi üzemben dolgozott. 1942-ben megszületett benne a végleges döntés: pap lesz. Felvételt nyert az akkor illegális körülmények között működő krakkói szemináriumba. Nappal üzemi munkát végzett, esténként filozófiai és teológiai tanulmányokat folytatott. Sapieha bíboros 1946. november 1-jén szentelte pappá Karol Wojtylát, és a tehetséges teológust Rómába, az Angelicum Pápai Egyetemre küldte továbbtanulni. 1947 nyarán bejárta Franciaországot, Belgiumot és Hollandiát. 1948-ban teológiai doktorátust szerzett. Disszertációjának témája: Keresztes Szent János teológiája. Hazájában falusi káplánként kezdte lelkipásztori működését, majd egy év múlva a krakkói Szent Flórián-templomban lett káplán. Már egyetemi lelkész volt, amikor 1949 márciusában első tanulmányát publikálta. Krakkóban az ifjúság körében kimagasló lelkipásztori munkát végzett. Gyakran kirándult a fiatalokkal. 1953-tól szociáletikát tanított a krakkói teológiai fakultáson, 1954-től pedig a Lublini Katolikus Egyetemen.

Karol Wojtylát harmincnyolc éves korában, 1958. szeptember 28-án nevezték ki Krakkó segédpüspökévé. Püspöki jelmondatát pápaként is megtartotta: Totus Tuus (Egészen a Tiéd). 1960-ban megjelent nagy erkölcsteológiai munkája Szeretet és felelősség címmel. Krakkó érsekének halála után az egyházmegye kormányzója lett. 1962 októberétől részt vett a II. vatikáni zsinat munkájában. Fontos szerepe volt az egyház és a modern világ kapcsolatáról szóló Gaudium et Spes zsinati konstitúció elkészítésében.

VI. Pál pápa 1963. december 30-án kinevezte Krakkó érsekévé, majd 1967. június 28-án bíborossá kreálta. Másfél évtizeden át irányította jó érzékkel és nagy lelkipásztori lendülettel a főegyházmegye életét. Igyekezett hazájában meghonosítani a zsinat tanítását, és Lengyelország prímásával, Wyszynski bíborossal harcolt a lengyel egyház függetlenségének megőrzéséért.

A több világnyelven beszélő krakkói érsek külföldi útjai során nagy nemzetközi tekintélyre tett szert. I. János Pál váratlan halála után a kiváló képességű, sokoldalú bíborost választották pápává bíborostársai 1978. október 16-án.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu