Vallásos nevelés és a tudományok szeretete

A váci piarista gimnázium

Nyeste Pál: Különféle feszültségkeltő hatások érnek bennünket

A váci székesegyházat tekintélyes épületek veszik körül. Az egyik oldalon az Apor Vilmos Katolikus Tanítóképző Főiskola, vele szemközt a piarista gimnázium. Az épület falán Schuszter Konstantin piarista, 1866-tól váci püspök emléktáblája, aki sokat tett a város oktatásügyének fejlesztéséért, többek között kibővítette a piarista főgimnáziumot. Az 1948-as államosítás után 1991-ben indult újra a kegyesrendi tanárok oktatási intézménye. Ma négyszázhetvenkét diákot tanít a falak között a negyvenkét fős tantestület, köztük hat piarista szerzetes. A fölmenő rendszerben kiépülő iskolában még két osztállyal növekszik a tanulók létszáma, s akkor lesz teljes a struktúra. Ettől kezdve egy nyolc évfolyamos osztály, egy négyosztályos gimnáziumi, illetve egy úgynevezett nyelvi előkészítő osztály működik. Ez utóbbi diákjai kilencedikes korukban csak nyelvet és informatikát tanulnak, s tizenharmadikosként érettségiznek.

Juhász Gábor: a mai fiatalokat kevéssé érdekli a múlt

Juhász Gábor tanár úr az újraindult iskola növendékeként érettségizett 1996-ban, majd történelem-földrajz szakos diplomát szerzett, s visszatért az alma materba - immár tanítani.

Támadásban a csapat testnevelésórán az iskola udvarán

- Jó emlékeim vannak gimnáziumomról, amikor én jártam ide, barátságos kis iskola volt, hiszen még csak négy osztály indult.

A gimnázium épülete

Az államosítás óta ugyancsak oktatási intézmény működik az épületben, amelyet aztán folyamatosan kaptak vissza a piaristák: előbb egy folyosót, azután az emeleti részt. Kezdetben fiúgimnáziumot nyitottak, négy év óta már leánydiákokat is fogadnak.

Oroszi Sándor: az internetet lehet jól használni, de arra is alkalmas, hogy valaki csak elüsse vele az idejét

Az épület falán újabb emléktáblákkal találkozhatunk. Itt tanult Maklári József, a Zeneakadémia 1999-ben elhunyt tanára. S öt esztendeig - talán kevesen tudják - az iskola diákja volt Madách Imre is 1830 és 1835 között. Az ő gondolatai ma is a magyar egyetemes kultúra jelzőbólyái, s az iskola növendékei - főképpen a nagyobbak - tudatában is vannak ennek.

A piarista épületegyüttes másik szárnya a templommal

Juhász Gábor előbb polgári szolgálatosként került viszsza a gimnáziumba. Mint mondja: olyan, mintha előre eltervezték volna az életpályáját, s neki csak végig kellene mennie rajta.

- Nagyszüleim neveltek, Rétságon élek ma is, s a vallásos nevelés hozott Vácra már annak idején is.

Azt tudakolom tőle, vajon milyennek látja a mai ifjúságot - akár a maga néhány esztendővel korábbi nemzedékéhez viszonyítva is. Megvallja, kissé magába forduló, csendes gyerek volt, nemigen ismerte a távolabbi, úgynevezett divatos világot.

- A mai fiatalokról inkább véleményt tudok alkotni, hiszen köztük élek. Úgy látom, túlságosan sok időt töltenek el fölösleges dolgokkal, a tanulás sokadrangú kérdés az életükben. Sokszor fáradtak, nem a tanulástól, hanem a szórakozástól és az öncélú számítógépes élettől.

- Közelebbi vagy távolabbi múltunkat tekintve menynyire lehet hamis történelmi beidegződésekkel találkozni a diákok körében?

- A mai fiatalokat kevéssé érdekli a múlt. A magyar társadalomban jelen lévő, a Kádár-rendszer iránti lojalitás sem tapasztalható náluk. Az iskolába általában vallásos szülők gyermekei járnak, akik otthon határozott véleményt hallanak a múlttal kapcsolatban.

Oroszi Sándor is 1996-ban érettségizett, majd programtervező matematikus szakon végzett, s ma volt gimnáziumában informatikát tanít.

- Az informatikára mindenképpen szükség van, diákja válogatja, hogy ki ismeri föl, mi a fontos, s mi nem. Az internetet, korunknak ezt a "bűvszerszámát" lehet jól használni, de arra is alkalmas, hogy valaki csak elüsse vele az idejét. Ez utóbbi - a céltalan bolyongás a világhálón - általában a kevésbé jó tanulókra jellemző.

Történetek keringenek arról, amikor az önkormányzati iskola és a piarista gimnázium együtt élt még az épületben, csak egy ajtó választotta el őket. Az önkormányzatiban működött a büfé, időnként oda "lopakodtak" át a piarista diákok, az önkormányzati iskola tanulói pedig a piarista részen keresztül próbáltak "meglógni" tanítási idő alatt.

A mai hattal szemben a kezdetekkor több szerzetes tanár tanított még. Kőváry Károly atya volt az igazgató, Pázmándy György biológiát, Vereb Zsolt matematikát és fizikát, Molnár István atya latint, Nemes György atya hittant tanított, s Jelenits István atya is a tanári karhoz tartozott - emlékeznek a diák-tanárok.

Kedden és szerdán a hittan mellett diákmiséket is beiktattak az iskola életébe. A diákok esetében érdekes jelenség figyelhető meg - mondják az ifjú tanárok, amikor a gimnázium vallásos életéről esik szó -, hogyha valamely szerzetes tanárral szemben kialakul valamilyen fönntartás az oktatás során, akkor a diák ezt könnyen a vallási érzésekre is kivetíti. Ebből is kitűnik, bizony nem könnyű szerzetes tanárnak lenni.

A tanítási időn kívüli programok nagyban segítik az iskolai szellem alakulását: a nyári szünidőben kerékpártúrákat, táborozásokat, vízi túrákat, más egyéb programokat szerveznek számukra.

Az iskola nehéz helyzetben van. Erről beszél Juhász Gábor, aki egyúttal a gimnázium könyvtárosa:

- Az idei évben egyetlen kötet könyv vásárlására sincs lehetőségünk.

Az iskola tanulóinak szociológiai összetétele is sajátos. A három vagy több gyermekes családokból származó diákok alkotják a tanulók mintegy negyven százalékát. Ez lényegesen magasabb az országos átlagnál.

Tavaly készült el az új, korszerű konyha. A diákok négyötöde étkezik ott. Az iskola fiúkollégiumot is fönntart, jelenleg a gimnáziummal szemben lévő főiskola épületében mintegy húsz diák lakik. Most tervezik, hogy saját épülettömbjükben alakítsanak ki szállást a távolabb lakó diákoknak.

Nyeste Pál atya hatodik éve tanít a gimnáziumban, illetve igazgatja azt. A kezdetekre így emlékezik:

- Az öregdiákok szorgalmazták elsősorban az iskola újraindítását, ami találkozott a rend vezetőinek szándékával, s a város önkormányzata is támogatta a kezdeményezést. 1995-ben érettségizett az első évfolyam, s ekkor kaptuk vissza az épület egyik szárnyát. Fölmenő rendszerben alakult ki a nyolcosztályos rendszer, a másik iskolával való együttélés minden nehézségével együtt.

Az iskola folyosóin, az osztálytermekben az elmúlt évtizedek nyomait látni. Kopott festés, a falból kihullott szögek helyén tátongó lyukak. Nyeste Pál utal arra, hogy az 1991-es törvény értelmében minden felszerelés nélkül kapta vissza az egyház az épületeit, így az iskolát máig sem sikerült fölszerelni a szükséges berendezésekkel - elsősorban szemléltetőeszközökkel.

Nem kis gondot jelentett a tanári kar megszervezése sem. Erről mondja az igazgató:

- Voltak olyan öregdiákjaink, akik az iskolák államosítását megelőzően itt tanultak, majd tanárok lettek, s az induláskor visszatértek. Ők alkották az új tantestület magját. Egyikük közülük még ma is vállalja az oktatás és nevelés aligha könnyűnek mondható feladatát.

2000-ben folytatódott a visszaadás, s 2003 őszére költözött ki végleg az önkormányzati iskola.

A visszaadást akkor tekinthetjük teljesnek - folytatja az igazgató atya -, ha sikerül fölújítanunk az épületet. Sajnos az elmúlt három évben fontos pályázatokon nem nyertünk pénzt ehhez. Úgy gondolom, legrosszabb esetben is nyolc-tíz év alatt befejeződhet az épület helyreállítása. Ebbe beletartozik, hogy az államosítás idején kialakított kabinetrendszerű kisebb helyiségek helyett osztálytermeket kell kialakítanunk, ezenkívül szaktantermekről, előadókról is gondoskodnunk kell.

A piaristák nevelési eszményét négyszáz esztendeje így fogalmazzák meg a szerzetes tanárok: vallásos nevelés és a tudományok szeretete. S a mai kor követelményeinek is ebben a mondatban kell testet ölteniük. Mindkét pillért fontosnak tartják, egyik sem szorulhat háttérbe a másik mögött.

Az iskola gazdasági fönntartása ma sokkal nehezebb, mint az előző években.

- Mindenki emlékezik a tavalyi kormánydöntésre, mellyel a költségvetésben csökkentették az egyházi iskoláknak járó juttatást. 2003-ban - amit 2004 októberében fogadott el az országgyűlés - az egyházi iskolák összességében hárommilliárd forinttal kaptak kevesebbet az önkormányzati intézményeknél. Így éppen csak fenn tudják tartani az iskolát Vácott is, fejlesztésre egyáltalán nem jut. Ezt külföldi forrásokból, illetve pályázatokból kell megoldanunk. Igaz, az önkormányzati iskolában is egyre inkább gyakorlattá válik, hogy pályázati úton juthatnak pénzhez.

A kormány költségvetési elvonása következtében ebben az évben a gimnázium húszmillió forinttal kap kevesebbet az önkormányzati iskolákhoz viszonyítva.

Miközben az iskola "külső élete", az épületegyüttes és a fönntartási összegek előteremtése lassan formálódik, az oktatás és nevelés színvonala egyre emelkedik. Be kell látni azonban, hogy egyre inkább növekednek a szülőkre háruló anyagi terhek is. A nyolc évfolyamos osztályokba háromszoros a túljelentkezés, s van olyan osztály, ahová a diákok fele három vagy több gyermekes családból érkezik, s ezzel együtt nyilván nagyobb terheket is jelent az iskoláztatás.

Az iskola által megfogalmazott eszmény és a külső világ hatásainak ütközéséről kérdezem Nyeste Pált.

- Különféle feszültségkeltő hatások érnek bennünket, illetve a diákokat. Érezhető a családi eszmény megváltozása, a családi élet kötelékeinek föllazulása.

Nyeste Pál említi, hogy tizenhét évvel ezelőtt, amikor tanítani kezdett, első osztályában két gyermek jött csonka családból, ma ez az arány már tíz-tizenöt százalék körül van. Számolni kell az erős, családon kívüli hatásokkal is. A mai fiatalok nem homogén társadalmi közegben élnek: kulturális értelemben is széles az a kör, ahonnan barátaik, ismerőseik kikerülnek.

A liberális hatások is érződnek a gyerekeken, bár szavakban igyekeznek - például a televízióműsorokat illetően - elhatárolni magukat ezektől. De amikor "keresik helyüket a házirendben", fogalmaz az igazgató atya, akkor azért akadnak konfliktusok. Legközelebbi példaként a mobiltelefonokat említi. Az iskola ugyanis megtiltotta ezek használatát az intézmény területén.

A folyosókon jönnek-mennek a diákok - a fiatalság fölszabadult örömével, mégis fegyelmezetten. S elnézve őket, arra gondolok, Magyarország így épül újjá, ilyen egyszerűen: azzal az üzenettel, melyet II. János Pál pápa hagyott ránk: legyetek derűsek.

Szöveg és kép:

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu