Uj Ember

2005.04.10
LXI. évf. 15. (2956.)

Totus Tuus
(Egészen a Tiéd)

Főoldal
Címlap
II. János Pál pápa április 2-án 21 óra 37 perckor - életének 85., pápaságának 27. évében - elhunyt.
A remény pápája volt
II. János Pál emlékére
Kronológia
1978
Fórum
Gyászolja az egész világ
Az első nyilatkozatok
Wadowicétől Rómáig
Fórum
"Az igazság szabaddá tesz titeket"
II. János Pál örökül hagyott mondata
A rendíthetetlen
Fórum
A hittel ajándékozta meg a világot...
Beszélgetés Kada Lajos érsekkel II. János Pál pápáról
Kapcsolat Erdéllyel
Az alapvető örömre mutatott rá
Az egyház élete
Ha a hazára gondolok...
Fórum
"Holnap Önért ajánlom fel a szentmisét..."
Az eucharisztia pápája
Eperjes Károly színművész gondolatai
Ha költő lennék...
"Új áldozatokra is szükség van..."
Az imádság és szenvedés pápája
Fórum
Ne féljetek!
Emlékezet és kiengesztelődés
Az új evangelizáció kezdeményezője
Fórum
Az élet és a család védelmezője
A keresztények egysége az egyik vezérfonal
A vallások közötti párbeszéd
Boldoggá és szentté avatások
Fórum
Aki elősegítette a kommunizmus bukását
Czestochowában kezdődött...
Orbán Viktor vatikáni látogatásáról
Megváltoztatta egyházképünket
Tar Pál a pápáról
Az emberi jogok
Fórum
A népek közötti béke szolgálatában
Üzenetek a béke világnapokra
János - és Pál is
A neve az irányvonala...
A jubileum pápája
A fiatalok pápája
Fórum
II. János Pál és Mária
Megtartotta jelmondatát és címerét
Totus Tuus
Refrén (részlet)
A Tábor-hegy helyett a Getszemáni-kertben
Elment Urunkhoz
Mi egyetlen reményünk
Fórum
A pápa és a Nobel-békedíj
"A fiatal pápa"
Magyar egyetemisták a Szentatyáról
Élő rózsafüzér
Egészen
Á, Magyarország...!
Kemenes László piarista egy cserkészlelkipásztor-találkozóról
Felejthetetlen emlékek
Fórum
II. János Pál pápa látogatásai Magyarországon
1991
Fórum
Magyarul akart szólni...
Két szempár találkozása
Imádkozzék ezért az országért
Kosáry Domokos a Szentatya első magyarországi látogatásáról
1996 - Reményünk Krisztus
Fórum
Keresztút a Colosseumnál
"Krakkóm, életem városa"
Találkozásaim II. János Pállal
Közelkép
Akinek életben kellett maradnia
Utólagos naplójegyzetek
Fórum
Elődök nyomában...
A XX. század pápái
Hogyan választják a pápát?
Pápaválasztásra
Római Triptichon (részlet)
Fórum
Imádságos virrasztás
A magyar hívők imája
Az életből - az Életbe
A börtönben is imádkoztak
Élő egyház
"A bátorsága ragadott meg..."
Emlékezés Bódi Mária Magdolnára - Litéren
Rendíthetetlen hitvalló volt
Mindszenty Józsefre emlékeztek Szombathelyen
Felszentelték az első magyar Schönstatt-leányszentélyt
Lelkiség
"A Messiásnak szenvednie kell"
Szentírás-magyarázat
"Eddig külsőleg érintettél, ezután bensőleg érints meg"
Homíliavázlat
Esti illatáldozatunk
LITURGIA
Csodák (5.)
Az Eucharisztia Éve
Katolikus szemmel
A vallásszabadság védelmében
Nem privilégiumokat akarunk
Ökumenikus párbeszéd vagy hitvita?
Isten és haza
Nemzeti ünnep Szilvágyon
LAPSZÉL
Moszkva figyelmeztet
Élő egyház
Jézus betartja ígéretét
Ökumenikus lelkészkörök találkozója Kecskeméten
Ébredj fel!
A katolikus megújulás budapesti régiójának idei találkozója
Közös pont a családokért
Hitről, gyermekről és tudományról - művészeti est az ökumené jegyében
Élő egyház
Kisebbségben - Jézus szülőföldjén
Beszélgetés Michel Sabbah jeruzsálemi latin pátriárkával
Fórum
A bűnbeesés XX. századi operája
Sosztakovics: Kisvárosi Lady Macbeth
Egy hét
Kortársunk: Jókai Anna
Gulágot szenvedett cserkészpap volt
Kölley György halálára
KÖNYVESPOLC
Hans Urs von Balthasar - önmagáról
Fórum
Vallásos nevelés és a tudományok szeretete
A váci piarista gimnázium
Fórum
A múlt század nagy hívő tudósa
Ötven éve hunyt el Teilhard de Chardin
A mai tudomány a teológia szemszögéből
A Magyar Pax Romana idei kongresszusáról
Gondos sáfárként...
Mi az Életvédő Fórum célja?
Fórum
"Ez a vég - számomra az élet kezdete"
Hatvan éve halt meg Dietrich Bonhoeffer
Bonhoeffer börtönleveleiből
Ázsia legkatolikusabb országa
A Fülöp-szigetek
Ifjúság
Szólj hozzá!
"Passió" a Szent Péter téren
Élménybeszámolók a Regnum Christi nagyheti zarándoklatáról
Milánóban lesz a "taizéi találkozó"
Folytonos húsvét
Élő kenyér, élő áldozat
Debreceni Ifjúsági Találkozó - a fiatalok és az eucharisztia
"Ne féljetek!"
A Szentatya üzenete a fiataloknak
Rejtvény
Kultúra
Miről beszélgettek?
A költők: a mindenség katonái
József Attila
A Feltámadás disztichonja
Század, vigyázz!
Fórum
Hivatása: az Isten álma
Találkozások a hetvenöt éves keszthelyi kármelita kolostorban
Mozaik
Simon M. Veronika kiállítása
Fény a sötétben
Testvéri koncert
Zöld abroszon tarka hímzés
Akadálymentesen, nívósan...
Vandalizmus a Szent Anna-tónál

 

"Ez a vég - számomra az élet kezdete"

Hatvan éve halt meg Dietrich Bonhoeffer


"A barakk egyik szobájának félig nyitott ajtaján át láttam Bonhoeffer lelkészt, mielőtt rabruháját levetette volna, amint a legbensőségesebb imában elmerülve térdelt Istene előtt. E rendkívül rokonszenves férfi imádságának teljes odaadása és meghallgattatásának bizonyossága a legmélyebben megrendített. Még a vesztőhelyen is mondott egy rövid imádságot, aztán bátran, fegyelmezett nyugalommal ment fel a bitófához vezető lépcsőn... Csaknem ötven esztendős orvosi működésem alatt alig láttam embert ennyire Isten akaratában megnyugodva meghalni." - E vallomás attól a férfitól származik, akit az 1945. április 9-én végrehajtott kivégzések hajnalán rendeltek a halálraítéltek mellé a flossenbürgi lágerben.

A doktor nem ismerte személyesen Dietrich Bonhoeffert. S a "világ" sokáig szintúgy nem tudott arról az evangélikus lelkészről és teológusról, aki tettei és szavai összhangjával, a végsőkig tartó helytállásával a XX. századi történelem egyik felkavaró Krisztus-követő egyénisége volt. Az embertársait a pokollá vált földön is szolgáló szeretet példája. A halált nem kereső, életvidám, derűs és megfontolt, de a vértanúságot is vállaló ember.

Bonhoeffer 1906. február 4-én született Breslauban (ma Wroclaw), egy nyolcgyermekes családban. Tizenhét évesen kezdett teológiát tanulni Tübingenben. Lelkészi, illetve tanári munkáit Barcelonában, New Yorkban, Londonban, és Berlinben végezte. 1935-ben vette át a náci hatalommal szemben álló Hitvalló Egyház illegális szemináriumának vezetését. 1938-ban kiutasították Berlinből, három év múlva pedig már irodalmi publikációit is letiltották. Amerikai útjáról - a szolidaritást sürgető lelkiismerete szavára - végleg visszatért Németországba. 1943 áprilisában letartóztatták. Katonai börtönben volt, később a buchenwaldi tábor foglya lett. Regensburgon és Schönbergen keresztül vezetett az útja élete utolsó állomáshelyére, a flossenbürgi táborba.

Amikor 1944-ben meghiúsult a Hitler ellen tervezett merénylet, a nyomozás során kiderült, hogy már 1939-ben szervezkedés indult a Führerrel szemben, amelynek részese volt Bonhoeffer is. Ez végképp megpecsételte sorsát. De súlyosan téved, aki Bonhoeffer alakját pusztán egy politikai ellenállóéval azonosítja. Cselekedeteit az Istenbe, Krisztusba vetett hite irányította. Mindig az elesettek, a kitaszítottak, a társadalom peremére kerültek érdekében élt és szólalt fel. Megrendítő a fogságban is derűs, másokat vigasztaló és bátorító Bonhoeffer leveleit olvasni, s azokat a gondolatait, amelyeket a letartóztatása előtti hónapokban vetett papírra, amikor már megfigyelés alatt állt. "Ez az írás (melyet néhány barátjának szánt karácsonyi ajándékul) cserepek és szarufák közé dugva maradt fenn házkutatások és bombázások közepette, hogy tanúságot tehessen arról a lelkiségről, amely előbb a cselekvés, majd pedig a szenvedés vállalását mozgatta" - jegyzi meg Bonhoeffer barátja és leveleinek sajtó alá rendezője, Eberhard Bethge.

Íme, a tanúságot tevő írás egy részlete: "Ki állja meg hát a helyét? Csak az, akinek nem a maga okossága, elvei, lelkiismerete, szabadsága, erényessége jelenti minden dolgok legvégső mértékét, hanem mindezeket kész feláldozni, amikor hitben és egyedül Istenhez való hűségben engedelmes és felelős cselekvésre van hivatva; a felelős ember, akinek élete semmi más nem akar lenni, mint felelet és válasz Isten kérdésére és hívására. Hol vannak az ilyen felelősök?"

Feltett kérdésére élete volt a válasz. Bonhoeffer utolsó baráti beszélgetését ezekkel a szavakkal fejezte be: "Ez a vég - számomra az élet kezdete."

Szigeti L.

Ki vagyok én?

Ki vagyok én? Gyakran mondják:

cellámból úgy lépek elő,

derűsen, nyugodtan, keményen,

mint várából a földesúr.

Ki vagyok én? Gyakran mondják:

őreimmel úgy beszélek,

szabadon, tisztán, kedvesen,

mintha parancsnokuk volnék.

Ki vagyok én? Azt is mondják:

sorsomat úgy viselem,

mosollyal, nyugodtan, büszkén,

mint aki váltig győzni szokott.

Az vagyok valóban, aminek mondanak?

Vagy csak az, aminek magamat ismerem?

Kalitkába zárt madár; sóvárgó, nyugtalan beteg,

aki levegőért kapkod, fuldokol,

színekre, virágra, madárdalra vágyik,

jó szóra, baráti melegre,

dühíti oktalan erőszak, kicsinyes bántás,

hánykolódik nagy dolgokra várva,

tehetetlenül aggódik, messze van barátja,

imádságra, gondolatra, alkotásra fáradt,

szíve üres, kész már mindentől búcsúzni?

Ki vagyok én? Ez, vagy az?

Hol ez, hol amaz?

Egyszerre mindkettő? Másokat ámító,

magában sápító hitvány alak?

Vagy vert had fut bennem

szanaszét a már kivívott győzelem elől?

Ki vagyok én? Váltig faggat, gúnyol a magány, a gyötrelem.

Bárki vagyok, Te tudod, ismersz: Tiéd vagyok én, Istenem!

(A verset és a leveleket fordította: Boros Attila)

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu