|
Az alapvető örömre mutatott rá Pápai Lajos püspök: Amikor pápává választották, a Központi Szeminárium spirituálisa voltam, és az első pillanattól figyelemmel kísértük a működését. A Jóisten kicsit tényleg elkényeztetett bennünket. A XX. században minden pápa után azt mondták az emberek: ez olyan nagy volt, hogy nagyobb már nem jöhet. De mindig jöttek újabb egyéniségek, akik - lehet, hogy nem azon a területen, ahol az elődjük - nagyon nagy dolgokat alkottak, és II. János Pál is ebbe a sorba állt be. Nekem különösen tetszett, hogy egyrészt merte vállalni: nekünk ma is örömhír az Evangélium. Ne féljetek, nyissatok tárt kapukat Krisztusnak! A hit alapjára, az alapvető örömre mutatott rá, amit a hit ma is jelent, ha valaki komolyan veszi. A kereszténységnek ezért van jövője. Mindjárt próbálták őt beskatulyázni, hogy konzervatív vagy haladó-e, de egy idő után mindenki rájött, hogy ő nem skatulyázható. Az egyénisége túlnőtt mindenféle rendszerezésen. Az egyiknek nem tetszett, mert konzervatívnak gondolta. Ugyanakkor emberi dolgokat tekintve még azok is elismerték nagyságát, akik távol állnak az egyháztól. Csak azt mondhatom, hogy papi életemben nagyon sokat jelentett az ő példája. A püspök elsődleges feladata a tanítás, mégpedig a tekintéllyel való tanítás, amihez igazodni lehet. Ehhez persze a teológiát is művelni és ismerni kell. A Szentatya komolyan vette a teológia művelését, könyveket írt, fordított. Gondolom, ez a teológusi háttér is ott lebegett a bíborosok szeme előtt a pápaválasztáskor. Nem elsősorban azt méltányolták, hogy keletről jött, és egy sokat szenvedett népet képvisel, hanem személyiségét, egyéniségét és teológiai jártasságát is. Amikor első beszédei megjelentek - például amelyeket a teremtésről mondott -, látható volt, hogy a II. vatikáni zsinat szellemét és irányvonalát követte a teológiában. Tulajdonképpen az egész modern biblikus szakirodalom szerepelt a lábjegyzetekben.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|