Ázsia legkatolikusabb országa

A Fülöp-szigetek

A Fülöp-szigetek magyarországi nagykövetségének kulturális attaséja, Sydney De Vera országa kultúráját, vallási és szociális helyzetét mutatta be az érdeklődőknek március 31-én a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében.

A Fülöp-szigetek Délkelet-Ázsia földrengésekkel sújtott területétől nem messze egy 7107 szigetből álló köztársaság, melynek hivatalos nyelvei, a filippínó és az angol mellett körülbelül száz nyelvjárást beszélnek, ezenkívül lakosságának nyolcvanhat százaléka katolikus. Többek között ezeket is megtudhattuk abból az előadásból, melynek keretében Sydney De Vera a délkelet-ázsiai ország történelméről, kultúrájáról, vallási és szociális helyzetéről beszélt.

A Fülöp-szigeteki Köztársaság három nagyobb szigetből áll: Luzon, Visaya, Mindanao. Területein a maláj embercsoport élt, ezt az őslakosságot hódították meg 1521-ben a spanyolok. Ekkor kezdődött a 335 évig tartó spanyol uralom, melynek többek között azért is hálásak a filippínók, mert része lehettek a világtörténelemnek, és a spanyolok révén ismerkedhettek meg a kereszténységgel. A szigetcsoport a spanyoloktól kapta a nevét is: Fülöp astúriai hercegről. A nyugatról érkezett misszionáriusok, politikusok és az őket kísérő kalandorok az ipar és a közlekedés hatásosabb formáit, valamint a civilizált társadalmi berendezkedést is megtanították a filippínóknak. Természetesen nemcsak segítőkész emberek érkeztek ide nyugatról, hanem megjelentek a kizsákmányoló és kihasználó elemek is. Ez ellen lázadtak fel a filippínók 1892-ben, és sikerre is vitték szabadságharcukat. Ám ez a szabadság rövid ideig tartott, ugyanis a spanyol hódítás után a negyvennyolc éves amerikai megszállás következett. 1946-ban, a II. világháború befejezése után a Fülöp-szigetek ténylegesen szabaddá válhatott, és megkezdhette önálló fejlődését.

E fejlődés egyik legfontosabb alapja a vallás és a család. Az őslakosok mindig is hittek egy olyan létezőben, aki hat a világra a lelkeken, a folyókon, fákon keresztül. A katolikus vallás ebbe a hiedelemvilágba tudott szervesen beleépülni és a mindennapok részévé válni. Az egyházi naptár határozta meg az év minden napját: az ünnepek (fiesta) helyi jelleget öltöttek: a karácsony az egyik legfontosabb ünneppé vált, mivel ilyenkor a család teljesen együtt tud lenni. A másik meghatározó ünnep a böjt, amikor minden este közösen olvassa a család Krisztus szenvedését, majd a szent három nap keretében megelevenítik Jézus szenvedéseit. E megemlékezésben mindenki részt akar venni: azt tartják ugyanis, hogy ha átéljük Krisztus szenvedéseit, akkor ezen keresztül sokkal személyesebben tapasztalhatjuk meg a feltámadás örömét, a megváltást. A katolikus hagyomány itt érdekesen ötvöződik a keleti kultúrkörrel, mind liturgikus, mind morális területen. Keleten nagyon fontos a családi közösség, az idősek tisztelete, a hagyományok megőrzése és továbbadása. E tulajdonságok az Evangélium mindennapi megélésének is fontos jellemzői. A filippínó család délben együtt mondja az úrangyalát, a kormány szentnek és megbonthatatlannak ismeri el a házassági köteléket - melyet minden eszközzel erősít. A filippínó emberek jellemzői közé sorolta az előadó a barátságosságot, az empatikus készséget, a lelki beállítottságot. Ők fontosabbnak tartják a családi boldogságot, mint az egyéni boldogságkeresést.

II. János Pál zarándokútjai során kétszer is meglátogatta a szigetköztársaságot. Mindig tisztelettel tekintett más népek, kultúrák hagyományaira, és vallotta, hogy a kulturális különbségek nem lehetnek akadályai az Örömhír megélésének, hirdetésének. A halál kultúrájában élő európai országoknak fel kell ismerniük, mekkora példát adnak akár a dél-amerikai, akár a Fülöp-szigeteki katolikusok Krisztus követésére, a krisztusi tanítás bátor megélésére.

Mácsai Kornélia

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu