|
Tóth Sándor
Elment Urunkhoz
- II. János Pál halálára -
Ruhája Krisztus köntöse
Lélekszín-erő. Sebzetten ha
vére csordult, golgotai úton
a stáció bíborát öltötte fel
Mindig a kereszt után vágyott
Megfáradt testtel is az egyetlen
reménység vezette, a nagy örökség
a Fáról, mely tiszta gyümölcsével
sebkések alatt is táplálta
Csak békességet akart torlódó
indulatok fegyverei közt - gyűlölet
árkából pálmát növesztett,
s a Diadalmast követte, ki
elhengerítette a halál kövét
Még húsvét sugárzik csillagos
ég koszorúja a hegyek felett
A magasság, mely vonzza
a lenti fényeket, s ő fekszik
holtan. A test csupán
Őrizve az örök nyomot, mit
elszálló lelke hagy emlékek
szent fáján is, hogy élt-volt
köztünk. Szólt hangján a Hír
mely túléli mind a holtakat.
|
