"A bátorsága ragadott meg..."

Emlékezés Bódi Mária Magdolnára - Litéren

Rendezvénysorozat keretében emlékeztek a hatvan évvel ezelőtt egy orosz katona által meggyilkolt Bódi Mária Magdolnára április 2-án és 3-án a Veszprém megyei Litéren. A helyi önkormányzat és a balatonfűzfői plébánia szervezésében, az érsekség támogatásával megtartott ünnepségen részt vett - a meghívott hazai és külföldi vendégek mellett - Paskai László bíboros, Seregély István egri és Márfi Gyula veszprémi érsek, Spányi Antal székesfehérvári püspök, valamint Gulyás Kálmán címzetes államtitkár.

Tavaszi napsütés, bomladozó rügyek és virágok, s az egyházközség tagjai fogadták az érkező vendégeket, akik egy, a tisztaságának védelmében, fiatalon vértanúhalált halt munkáslányra emlékezni és érte imádkozni jöttek el a Veszprémhez közeli községbe. Jöttek a közeli és távolabbi településekről, de a szlovákiai Berencsről - Litér testvértelepüléséről - is, hogy az áldozatos életű munkáslányra emlékezzenek, aki 1945 tavaszán tett tanúságot Krisztusról.

A szombat délelőtti konferencia előadói olyan életutakat idéztek fel - mint Apor Vilmosét, Batthyány-Strattmann Lászlóét, Brenner Jánosét és Bódi Mária Magdolnáét -, amelyek például szolgálhatnak az elkövetkező nemzedékek számára is. Küzdők, szenvedők, tanúságtevők ők, akiknek értékei egy értéknélküliséget sugalló világban viszonyulási pontok lehetnek a tévelygő, helyét kereső ember számára.

A konferencia után elzarándokoltunk a régi temetőbe, ahol Bódi Mária Magdolna sírja található. Menet közben Kovács Elemérné Bódi Máriával, Mustos Endréné Bódi Erzsébettel és Bengyu Sándorné Bódi Magdolnával felidéztük nagynénjük emlékét. Mint elmondták, ők személyesen nem ismerték, de a szülők, nagyszülők sokat meséltek róla. "Kiskorunktól kezdve Magdi szinte velünk élő családtag volt." "Anyukánk mindig azt mondta, ha bármi bajunk van, nyugodtan imádkozzunk hozzá. Mindent tudtunk a vele történtekről, de nem beszélhettünk róla mások, idegenek előtt... A nagymama szeme láttára lőtték le nagynénénket. Sokszor beszélt azokról a pillanatokról, amikor arra gondolt, hogy ő is odaáll a fegyveres katona elé... De nem tette meg, mert Gyula fia orosz, Jani pedig német fogságban volt... Ez tartotta vissza. Később azután jöttek az ÁVH-sok..." - idézték fel a már általuk is átélt időszakot. Féltek az emlékétől is, mert mi lesz, ha többen tudomást szereznek a felszabadító szovjet katona tettéről.

"Anyukám nem engedett belépni az úttörőcsapatba - mondta Kovácsné Bódi Mária -, de nekem is mennem kellett a különböző ünnepségekre. Emlékszem, nagyon rossz érzés fogott el, amikor a csapat tagjai megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet. Közben arra gondoltam, hogy a nagynéném kint nyugszik a temetőben, akinek sírjához nemcsak papok, apácák zarándokoltak, hanem világiak is. Jól emlékszem Böszörményi doktor úrra és a feleségére, akik Füredről hintóval jöttek ki hozzánk - folytatja Bingyuné Bódi Magdolna a visszaemlékezést. - Én mutattam meg nekik, hol van Magdi sírja. Nagymamával gyakran kijártunk a temetőbe, rendbe raktuk a sírt, kitakarítottuk a környezetét. Külföldről, például Kanadából ma is rendszeresen támogatnak bennünket, hogy a szomszédos sírokat is gondozzuk. Ne mutasson elhanyagolt képet Magdi nyughelyének környéke."

A temetőbe érve az imádság és énekszó mellett valóban tisztaság és rend fogad. Középen magasodik Bódi Mária Magdolna síremléke, amit papok és apácák áldozatos segítségével emeltek. Paskai bíboros és Seregély érsek vezetésével együtt imádkoztak az ünneplők a vértanú boldoggá avatásáért.

Az imádság után énekelve vonultak át a hívek a vértanúság helyére, a mai iskola udvarára. Kicsit lemaradva, egy Siófokról érkezett zarándokkal, Bősze Erzsébettel beszélgettünk Magdi személyiségéről. Először a délelőtti konferencián hallott egyik gondolatot idézte fel, amelyet magára nézve is találónak és igaznak tart: "Sokan beszéltek nekem már Krisztusról, de nekik nem tudok hinni. Neked viszont, aki együtt szenvedtél vele, nem tudok nem hinni..." Valóban, Magdi nemcsak beszélt Krisztusról, de meghalt érte. "A bátorsága ragadott meg - mondta Erzsébet. - Sokszor rajtam is eluralkodik a lanyhaság, a nemtörődömség. Tudom, hogy lelkesedésre, tettrekészségre lenne szükség. Ide is azért jöttem, mert reméltem, hogy részben Magdi, részben az itteni társak példáját látva erőt kaphatok. Hiányoznak a bátor, de egyszerű hitvallások. Talán udvariasságból, vagy azért, mert túlságosan hajlékonyak vagyunk, nem merjük a véleményünket elmondani. Aki nyíltan kiáll és elmondja az igazságot, az sokaknak nem rokonszenves mostanában, pedig a dolgokat nevükön kell nevezni. A bűn az bűn, az erény az erény. Ezért kell, hogy legyenek példaképeink, elkötelezett lelki vezetőink. Én is tőlük hallottam először Bódi Magdiról, és tőlük tanultam meg az egyszerű vallásosságot, amely nem szavakban, hanem tettekben nyilvánul meg.

Miközben beszélgettünk, megérkeztünk az iskolához. Először Paskai bíboros, Szécsi Ferenc plébános és Szedlák Attila polgármester ünnepélyesen megnyitották a Bódi Mária Magdolnáról elnevezett új utcát, majd az iskolaudvaron az egyházi személyiségek és a polgármester elültettek egy emlékfát azon a helyen, ahol Magdit lelőtték. A délutáni szentmise előtt, amelyet Paskai László celebrált, felavatták Lessenyei Márta szobrászművész Bódi Mária Magdolnáról készült alkotását.

Az ünnepségsorozat vasárnap, a település vértanúját ábrázoló üvegablak felszentelésével és a római katolikus templomban megtartott szentmisével folytatódott, amelyet Márfi Gyula veszprémi érsek mutatott be..

Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu