|
Turcsány Péter
A Feltámadás disztichonja
Már száll újra a szó, könnyűvé téve a sorsot,
hangja tör át az időn, szívemet oltva belé,
szélsebesen derülünk ki borúlatos éjek alól is,
mert akadálya nincs, hogyha a lélek evez.
Kertész Eszter
Kenyércsoda
Nem kenyerünket,
étvágyunkat kellene
újraosztani.
Szél
A füvek először.
Azután a bokrok.
Utoljára a fák.
A zölddel lentről fölfelé
telik meg a világ.
Pünkösdre túlcsordul:
rózsája kiserken.
S valahonnan a Szél -
kívül és belül a kerten
minden hajtást elér.
|
