|
A rendíthetetlen II. János Pál megválasztásának huszonötödik évfordulója alkalmával az Új Ember Családi Magazin felkérésére írt cikkében a pápa egyik legközvetlenebb munkatársa, Giovanni Battista Ré bíboros, a Püspöki Kongregáció prefektusa "mérleget" készített. Ennek summája: ez a pápa örökre beírta nevét a történelembe. Amikor 1978. október 16-án II. János Pál először jelent meg a Szent Péter-bazilika erkélyén, azt mondta magáról, hogy távoli országból jött. Valószínűleg arra gondolhatott, hogy négyszázötven év óta először választottak nem olasz pápát. Néhányan mégis elgondolkoztak, vajon valóban olyan messziről jön-e, miután Lengyelországot Rómától nem egészen kétórás repülőút választja el csupán, maga a Szentatya pedig diákként élt már az Örök Városban. A távolról jött pápáról szóló szavak ugyanakkor viszont igazak abban az értelemben is, miszerint ő annak a hosszú apostoli sikerláncolatnak az utolsó láncszeme, amelynek kezdete Szent Péterhez nyúlik vissza. II. János Pál messziről jött, mivel minden pápa Szent Péter utóda. A pápa nagysága épp abból a küldetésből fakad, melyet Krisztus bízott Péterre és utódaira. Minden pápának megvannak természetesen emellett a saját, rá jellemző tulajdonságai is. II. János Pál a harmadik évezred elején e világ nagyjai között is a legkiemelkedőbb személyiségként áll a világ színpadán. Kimagaslik erkölcsi tekintélyével, pápaságának negyedszázados tanúságával, valamint különös képességével, hogy valamennyi kontinens minden emberének meg tudja érinteni a szívét. Az utóbbi negyedszázad során a világon senki nem találkozott annyi emberrel, mint II. János Pál. Lehetetlen lenne megszámolni mindazokat, akiknek ezekben az években a pápa segített, akikkel imádkozott, és akik közelről láthatták őt. Aki a Szentatya közvetlen környezetében él, számos kivételes vonását figyelheti meg. II. János Pál mindenekelőtt a rendíthetetlen meggyőződés embere. E rendíthetetlenséget a világ és az egyes ember sorsát irányító Istenbe vetett hitéből meríti. II. János Pál néhány "axiómája" rövid, tömör mondatok formájában vált közismertté, mint például pápai beiktatásán elhangzott szavai: "Ne féljetek! Tárjátok ki az ajtókat Krisztus előtt!" Ezek a II. János Pálra jellemző erővel kiejtett szavak valami felülről jövő ihletettséget sugároztak, de ugyanakkor előre jelezték pápaságának az evangelizációt sürgető irányvonalát is. Ez az evangelizáció azonban nem tudományos elmélet, hanem az emberre irányul, és mindenkihez, a legtávolabbiakhoz is el akar érni. Az ember a pápa közelében dolgozva soha nem érez feszültséget vagy nyugtalanságot. II. János Pál még a nehéz és fájdalmas percekben is mindig derűs, és nyugalmat sugároz környezetére is. Nyugalma mély hitéből és imaéletéből fakad. Természetesen nagy nyelvtudásán is elcsodálkozik az ember. A pápa minden nemzethez képes szólni, és tud az embereknek mindenkor az adott pillanatban számukra legfontosabb, az őket leginkább érintő dolgokról beszélni. Csodálatra méltó az az adománya is, ahogyan képes a fiatalok szívében lelkesedést ébreszteni annak ellenére, hogy a követelmények, amelyeket eléjük állít, igen magasak. Mégis, ami engem leginkább megdöbbent a Szentatyával való kapcsolatban, az az ő imádságának mélysége. Ez a dinamikus és aktív pápa mindenekelőtt az imádság embere. Pápasága kezdetén mondta, hogy az ő elsődleges feladata imádkozni az egyházért és az emberiség családjáért. A pápa egész napját átszövi az imádság. Mielőtt bármilyen döntést hozna, minden fontos esemény előtt imába mélyed, csak ezt követően szól és hoz döntéseket. Ez a nagy pápa örökre beírta nevét a történelembe, mivel az isteni Gondviselés hatalmas feladatok végrehajtását bízta rá a mai világban, mégis mindenekelőtt az imádságra adott ő nekünk példát. Ereje továbbra is megnyilatkozik életének tanúságtételében, a világnak adott útmutatásaiban és bátorságában. (Fordította: Koncz Éva)
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|