|
Felejthetetlen emlékek Több személyes találkozásban volt részem II. János Pál pápával. Az egyik ilyen találkozásra Paskai László bíborossá kreálása adott alkalmat 1987 júniusában. Ismeretes, hogy e szertartás keretében válik a püspök az egyház "hercegévé", aki a bíborosi testület tagjaként a pápaválasztó konklávén részt vehet: amikor nem csupán ő választ, hanem őt is választhatják. A nyilvános konzisztórium felejthetetlen pillanata volt, amikor II. János Pál pápa átadta Paskai Lászlónak a bíbornoki birétumot, és amikor a többi bíboros békecsókkal köszöntötte és befogadta a kollégium új tagjait. Az ünnepség után a bíborosok közvetlen munkatársait külön kihallgatáson fogadta a Szentatya. Amikor odaért hozzám, Paskai bíboros úr bemutatott neki, néhány mondat erejéig szólhattam hozzá. Az 1996-os nemzetközi hungarológiai kongresszus Rómában azért is emlékezetes számomra, mert a pápai fogadás nem a Vatikánban, hanem Castelgandolfóban, a Szentatya nyári lakhelyén történt. II. János Pál fogadta a konferencia résztvevőit, és néhány magyar mondatot is szólt, majd olaszul köszöntött minket. Személyes varázsa még a bevallottan ateista tudósokat is megfogta. Jóval több időt töltött körünkben, mint amennyit a protokoll előirányzott. Ezután úgy jártuk a kis városkát, mint pünkösd után az apostolok, akikről azt hitték, bort ittak. A legutóbbi személyes találkozás, mely a háromkirályok ünnepéhez kapcsolható, 2000. január 6-án volt. A Szentatya ezen a napon a világ különböző tájairól meghívott tizenkét személyt szentelt püspökké a Szent Péter-bazilikában. Ez különös kiváltságot jelent nem csupán a szentelendőnek, hanem az adott nemzetnek is. A Szentatya ekkor szentelte püspökké Erdő Pétert, a jelenlegi prímás-érseket is, valamint egy moldvai csángó születésű papot. Felejthetetlen volt a püspökszentelés, és különösen az, amikor a szentmise végén körbejárták a főoltárt a püspökök a már megkapott süveggel és pásztorbottal, hogy első áldásukat kiosszák. A fogadáson ülve várt ránk a Szentatya, és én is eléje járulhattam. Érdekes volt, hogy körülöttem mindenki mosolygott. Megismételhetetlen élmény volt ez az alkalom azért is, mert a mellettünk lévő teremben a moldvai csángók énekeltek, várva a Szentatyával való találkozásra. Beke Margit
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|