|
Keresztút a Colosseumnál Az Új Ember fotósaként - hol távolabbról, hol közelebbről - gyakran fényképezhettem, láthattam II. János Pál pápát. Volt, hogy köztársasági elnökünk járt nála, volt, hogy a magyar zarándokokat fogadta a 2000-es Szentév során. Számos esetben lehettem kint a Szent Péter téren, amikor szentmisét celebrált vagy épp a római fiatalok vidám énekes-táncos műsorát nézte végig a Szentatya. Sok szép, vidám vagy meghitt perc emléke fűződik ezekhez az eseményekhez. A minden esztendőben a Colosseumnál végzett keresztút azonban ezek közül is kiemelkedik, ahol az egyre betegebb, öregedő pápával szinte karnyújtásnyi közelségbe kerülhettek a fotósok is. 2002-ben a pápa már nem tudta végigjárni a stációkat, ezért az utolsó állomásnál várta a Palatinus-dombra érkező imádkozó, keresztet vivő csoportot. Ült a trónusán a kamerák, fényképezőgépek tüzében. Alatta a téren tízezrek imádkoztak. Mi, fotósok körülbelül tíz méterre álltunk tőle. Oldalról próbáltuk lefényképezni. Egy fáradt, öreg, törődött egyházfőt láttunk. A tizennegyedik stációnál ő fogta a keresztet. Rátámaszkodott. Látszott, nemcsak lelkileg, fizikailag is azon pihen. A fotósok gépei sorozatban készítették a pápáról a felvételeket. Mindenki valami különlegeset szeretett volna küldeni újságjának a keresztre támaszkodó pápáról. Kattogtak a fényképezőgépek. Aztán megszólalt II. János Pál. A hívők serege feszülten figyelt. Mellettem a világ nagy hírügynökségeinek fotósai dolgoztak. A pápa beszélt, remegő kezét néha lefogta a másikkal, szavai időről időre érthetetlenek voltak, elhaltak. Egyszerre azt vettem észre, hogy a profi, "edzett" fotósok leeresztették fényképezőgépüket, nem fotózták a pápát. Csendben hallgattak. Hallgatták őt. Fontosabb volt számukra, hogy a pápa szavait figyeljék, mint hogy még egy "jó" fotót készítsenek. Egyikőjük suttogva megjegyezte: a pápa most a Golgotán van. Krisztus mellett... Bókay László Róma
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|