Isten és haza

Nemzeti ünnep Szilvágyon

Jól emlékszünk még a kötelező állami - nem nemzeti - ünnepek idejére, amikor általában a hazánk felett diadalt arató idegen erőket és magyar csatlósaikat kellett dicsőítenünk. Április 4-e, a röviddel ezelőtt még "dicsőségesnek" nevezett nap idején szomorúan látjuk, hogy még nem múlt el egészen az az idő. Hiszen alig két hónapja, hogy a jelenlegi magyar miniszterelnök köszönetet mondott Oroszország elnökének, amiért a szovjet hadsereg, ahogyan ő mondta: "felszabadította" hazánkat. Tudjuk, hogy az a felszabadítás, s a felszabadítók hazai kiszolgálóinak tevékenysége mit eredményezett. A mérhetetlen szenvedés, gazdasági, szellemi, lelki elnyomorítás következményeit ma is kénytelenek vagyunk viselni, sőt, az akkori gyakorlat számos eleme, mint például az ország eladósítása, ma is dívik.

Lehet azonban másképp is. Hála Istennek egyre többen vannak, akik nemcsak rendszerváltozásként, tőlük független, befolyásolhatatlan történésként élik át a nyolcvankilenc óta történteket, hanem maguk is tesznek azért, hogy valódi megújulás részese legyen a magyarság. E sorok írója ilyesminek lehetett tanúja néhány héttel ezelőtt, nemzeti ünnepünk napján, Dél-Zala egy kis falujában.

Szilvágy kétszázhuszonkét lelkes község Lenti város közelében. Lakói a nemzeti ünnepekkor már hagyományosan a templomban gyülekeznek, hogy a Tóth Tibor plébános által bemutatott szentmisével kezdjék az ünneplést. Így történt ez az idei március 15-én is, amikor a falu új, kilenc évvel ezelőtt épült temploma szépen megtelt: asszonyok és fiatalok a padokban, férfiak a karzaton, s énekelnek lelkesen valamennyien. Mondják: csak az maradt otthon, akinek nagyon nehezére esik a járás. Az első sorban a község polgármestere, Péntek Gyuláné, aztán Laki Józsefné főjegyző s Nógrádi László a körzet országgyűlési képviselője, Lenti polgármestere. Ő mondja majd a mise után az ünnepi beszédet. Erre pedig a templommal szemben, az út túlsó oldalán levő millenniumi parkban kerül sor. Negyvennyolc az igazságot, az igazságosságot kereste, ma azonban a hazugság járja, hazugság, sajnos az országvezetők legmagasabb köreiben - szól a beszéd. A szilvágyiak arcát gyönyörűen süti a márciusi nap, az ő igazságuk a munkában, az erdőben, a fában, lelkes énekükben, ifjaik szavalataiban, az ünnepet kezdő szentmisében van. Meg az összetartozásban, abban, hogy szeretik, tisztelik egymást. A márciusi ifjak ünnepén, a polgármester asszony kezdeményezésére, a falu "örökifjait", nyugdíjasaikat is ünneplik. A kultúrházban tán még többen vannak, mint a templomban, a népdalkör énekel, a néptáncos lányok, asszonyok ropják, vers szól ifjú, s érett férfiajakról. Az időszántott arcok méltósággal viselik a tapsot, amely a polgármester asszony szerény ajándékainak átadását kíséri. Aztán az "uzsonna", ami oly gazdag és finom, hogy két ebédnek is beillene, s az asztalnál tervezgetés: meg kellene írni a falu egyházközségének, templomának történetét...

Hát, csak így. Egyszerűen, jó szívvel. Jó lehet így ünnepelni. Jó volt így ünnepelni Szilvágyon, 2005. március 15-én.

Szikora József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu