|
KÖNYVESPOLC Hans Urs von Balthasar - önmagáról Az a két kötet, amelyet Hans Urs von Balthasartól (1905-1988) a könyvpiacon újonnan jelentkező Sík Sándor Kiadó (felelős kiadó Lázár Kovács Ákos) tett le asztalunkra, természetesen a XX. század második felének nagy teológiai és kulturális témáiról szól, amelyek a szerzőt foglalkoztatták. Legtöbbet mégis róla árulnak el, és mintegy bevezetésként szolgálhatnak az érdekes és értékes életmű megismeréséhez, melyből több kötet magyar nyelvű megjelentetését is tervezi a kiadó. Balthasar régi luzerni családban született, magától értetődően lett katolikus. Zürichben, Bécsben és Berlinben hallgatott germanisztikát. Irodalmi, költői és általában művészeti érdeklődése, szemlélete egész életét gazdagította. Belépett a jezsuita rendbe, ahol Erich Przywara lett filozófiai mestere. Lyoni teológiai tanulmányai során megismerkedett Henri de Lubackal, aki "igazi ösztönző erőt" jelentett számára, és az ő révén "fedezte fel" a nagy francia katolikus költőket. Pappá szentelése után, 1940-től Baselben lett egyetemi lelkész, ahol megismerkedett az egész életére legnagyobb szellemi hatást gyakorló Adrienne von Speyrrel. 1975-ben ezzel kapcsolatban nem kevesebbet állított, mint hogy "az általam papírra vetettek nagy része egyszerűen más összefüggésben adja vissza azt, amit Adrienne von Speyr hatalmas (és egyelőre csak részben hozzáférhető) életműve foglal magában". A Jézus Társaságából kiválva "világi intézményt" alapított. "Adrienne életműve és az én műveim sem pszichológiailag, sem filológiailag nem választhatók el egymástól, két felét alkotják annak az egésznek, amelynek középpontja egy világi intézmény megalapítása." Ezzel kapcsolatos 1978-ban tett vallomása is, mely szerint nem szerzett doktori fokozatot teológiából, végzettségénél fogva germanista. Élete középpontjában - a jezsuita rend elhagyása után - az a Johannesgemeinschaft (János-társaság) állt, amelyet Adrienne von Speyrrel közösen alapított. "Életem elsődlegesen a társaságé és a hozzá tartozó embereké." Az Angelo Scolával, a mai bíboros, velencei pátriárkával 2001-ben folytatott beszélgetése egyik kulcsmondatának tűnik: "Mint tudja, én magam nem vettem részt a zsinat munkájában, így nem állt módomban osztozni a jelenlévők lelkesedésében sem." Ám azt is megjegyezte, hogy "a zsinat utáni zűrzavarért nem a zsinatot terheli a felelősség". Ugyanakkor ő volt az, aki 1952-ben megjelentette Schleifung der Bastionen (A bástyák ledöntése) című könyvét, amelyben arról a veszélyről írt, hogy az egyház barikádok mögé sáncolja magát. A zsinati nyitás után azonban - időskorában - az volt a véleménye, hogy "az élő egyház felépítésében részt venni szándékozó figyelmes és kritikai ifjúság" ma már határozottan elveti a "szélsőséges progresszivizmus és a szélsőséges tradicionalizmus" álláspontját. Talán ennek és teológiai gondolatai általános kulturális beágyazottságának köszönhető, hogy mérsékelt konzervativizmusa érdeklődést kelt. (Hans Urs von Balthasar: Vizsgáljatok meg mindent. Beszélgetés Angelo Scolával. Hans Urs von Balthasar: Számvetés - Sík Sándor Kiadó, 2004) r.p.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|