Szentírás-magyarázat

"A Messiásnak szenvednie kell"

Húsvét 3. vasárnapja - Lk 24,35-48

Jézus hat megjelenéséről tudósít az Újszövetség a feltámadás után (vö. Jn 20,19-23. Mk 16,14 stb.) Ezeknek az evangélisták legalább olyan jelentőséget tulajdonítanak, mint az egyéb húsvéti eseményeknek. Annak ellenére, hogy nem törekszenek e jelenések részletes leírására. Sőt, egyfajta sematizmus is felfedezhető ezekben az elbeszélésekben, melyek legfontosabb mondata mindig Jézus bemutatkozása: "Én vagyok!" (36. v.). Ez mindig azt akarja hangsúlyozni, hogy Jézus él. Ez esetben beszélhetünk úgynevezett misztikus tapasztalatról, melynek funkciója, hogy Jézus elébe megy az apostolok hitének. A megjelenések minden esetben félelmet váltanak ki az érintettekben (37. v.), mint az ószövetségi Isten-jelenések, hiszen a földi ember a természetfelettivel érintkezik. Lukács azt is közli, hogy az apostolok első gondolata nem a feltámadt Jézusra vonatkozik, hanem arra gondolnak, hogy hallucinálnak, vagy szellemet látnak (38. v.), vagyis nem akarnak hinni az érzékeiknek. Tapasztalatukat minden esetben igyekeznek mások által is ellenőrizni. Erre a kontrollra Jézus is készségesen szolgáltat alkalmat (39. v.): azt akarja, hogy ellenőrizhessék tapasztalatukat. Emiatt van igen fontos szerepe Tamás elbeszélésének. Jézus az elbeszélés szerint hagyja magát megérinteni, sőt, velük eszik (42. v.), hogy meggyőzze őket valóságos jelenlétéről, és megmagyarázza az Írásokat.

Jézus a feltámadását övező félelmek után mindig a bizalom légkörének megteremtésére tesz lépéseket. Ez vonatkozik az Írások ellenőrzésére, hogy a jövendölésekből kikövetkeztethető, amit láttak (44-45. v.). Különös, hogy ezek a szövegek ugyan korábban is ismertek voltak a tanítványok előtt, de soha nem jutott volna eszükbe ezeknek a szövegeknek a beteljesedését Jézussal kapcsolatban elképzelni. Ezért nem egy, a Bibliából kikövetkeztetett feltámadás-tannal állunk szemben, hanem arról van szó, hogy a történtekhez találják meg a szentírási bizonyítékokat.

A végső következtetés: a feltámadt Jézus kilépett ebből a világból, ezért a földön élő ember nem érheti el őt egészen. Jézusnak azért azt is meg kell cáfolnia, hogy csupán szellem volna (40. v.), mivel a kor bővelkedett a szellemi jelenésekben, sőt, a szellemi lények tana éppen az úgynevezett "intertestamentális kor" legfontosabb tanításai közé tartozik. Sok korbeli írás közöl álom- és fantáziaképet, Jézus és a tanítványok pedig a feltámadási jelenéseket minden erejükkel igyekeznek megkülönböztetni ettől az irodalomtól.

A jelenés-elbeszélések erkölcsi végkövetkeztetése, hogy bűnbánatot kell tartani és meg kell térni (47. v.). Tehát a "csodás" jelenések nemcsak Jézus megítélésére vannak hatással, hanem a tanítványok hitében és életében is döntő változást idéznek elő. Ez az esemény, a feltámadás már nem csupán Jézushoz tartozik, hanem a tanítványokhoz is. Ezért elmesélése sohasem következmény nélküli. Ezek a leírások készítik elő Szent Pál summás kijelentését: "Jézus feltámadt, mi is feltámadunk!"

Ne feledjük el: az evangélium valójában kezdetben ebből az örömteli kijelentésből állt. Ennek megértetése érdekében mondták el a szenvedéstörténetet. Az összes többi, Jézussal kapcsolatos eseményt ezek fényében gyűjtik és értelmezik az apostolok és az evangélisták.

Bármily furcsán hangozzék: ha megfelelően akarjuk olvasni az evangéliumokat, akkor a végéről, a feltámadás eseményeitől kell kezdeni az olvasást. Így követjük az ősegyház gondolkodását. Az első keresztény közösség számára ugyanis a feltámadás volt a gyökeresen új, és ez is maradt a legfontosabb üzenet. Ezzel a hírrel szembesítették a hitüket és minden mást, amit Jézusról elmondtak. Ennek fényében alakították át az életüket.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu