|
LITURGIA Esti illatáldozatunk (Az imaórák liturgiája 9.) Amikor vacsorázunk, talán nem is gondolunk rá, hogy e fülünknek és gyomrunknak egyaránt kedves szó eredete nem étkezésből, hanem a "vecsernye" szóból származik, amely esti imádságot, azon belül is esti zsolozsmát, a vesperást jelöli a szláv nyelvben. Az ősegyház gyakorlatában az estéhez kötődött a lámpagyújtás és a közös étkezés. Az esti lámpagyújtás az ősi kultúrák emberei számára mindig rituális jelentőséget hordozott. A keresztényeknél a diakónus dolga volt a lámpát meggyújtani és áldást mondani rá. Később ez az imádság himnusszá fejlődött, majd különféle helyeken más-más zsoltár, imádság, olvasmány csatlakozott hozzá. Mindegyik esti imádságban közös maradt a fény meggyújtása (lucernarium), a 140. zsoltár és más esti zsoltárok imádkozása. A székesegyházi és plébániai gyakorlatban megjelent a tömjénezés szertartása is. A 140. zsoltár 2. verse utalt a jeruzsálemi templomban felajánlott esti tömjénáldozat imává szellemiesítésére: "Szálljon föl, Uram, az én imádságom, miként a tömjénfüst a te színed elé." A jelenlegi vesperás, esti dicséret szerkezete az előző számban leírt reggeli dicsérettel megegyezik. A változások a következők: a harmadik zsoltár helyén megjelenik egy kantikum az újszövetségi levelekből vagy a Jelenések könyvéből, Zakariás éneke helyett Szűz Mária nagy hálaadó imája, a Magnificat szerepel, a fohászok inkább közbenjáró jellegűek. Miért nem vált ez a hálaadó esti dicséret igazán közösségi imává? Ennek egyik oka - az esti miséken túl - a székesegyházi (plébániai) és szerzetesi gyakorlat összekeverése. A papi zsolozsmáskönyv szerzetesi gyakorlatot követ csak négyhetente ismétlődő zsoltáraival. Amikor az első évezredben esténként mindenki zsolozsmára ment, akkor ott minden alkalommal azonos zsoltárokat énekeltek fejből, kevés változatossággal, azonban sok látványossággal, mint amilyenek a tömjénezés, vonulások, éneklés. Egy könyvből skandálva felolvasott imaóra nem vonzó és neve ellenére sem tud liturgiává lenni. A bevezető etimológiai okfejtés analógiájára kívánhatjuk, hogy amint estéink nem képzelhetők el vacsora nélkül, úgy ne végződjenek napjaink vecsernye, vesperás vagy esti dicséret nélkül sem. Füzes Ádám
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|