|
Két szempár találkozása A szombathelyi pápalátogatás hivatalosan megállapított időpontja 1991. augusztus 19-e volt. Félő volt, hogy veszélybe kerül hőn óhajtott vágyunk teljesedése, az ünnepélyes pápai szentmise megtartása. 18-án ugyanis fergeteges szélvihar tört ki, és soha nem látott felhőszakadás zúdult a város közelében lévő repülőtérre, a pápai szentmise színhelyére. A főpróbára érkező több száz énekes bőrig ázott, majd futólépésben az autóbuszokhoz rohant, és dolgavégezetlenül visszatért szálláshelyére. Az ünnepséget előkészítő stáb tagjai tanácstalanul gyülekeztek a püspöki palotában. Bíztunk azonban benne, hogy oly sok jóakaratú ember éjt nappallá tevő fáradozása nem veszhet kárba. A Jóisten bizonyára meghallgatja imádságunkat, és másnapra megenyhül a zord időjárás. Ebben a reményben megtárgyaltuk a tennivalókat, és kiosztottuk a másnap kora reggeli szerepeket. Mindenekelőtt riadóztattuk a több száz rendezőt, köztük a különféle műszaki szakembereket, hogy a vihar elmúltával mindenki siessen a repülőtérre, s azonnal lássanak hozzá az útvonalak, a szektorok és a parkolók rendbetételéhez. A Jóisten valóban meghallgatta imádságunkat. Így lehetővé vált a kijelölt feladatok teljesítése. Ezután azonban újabb kétségek leptek meg bennünket. Vajon a híveket nem riasztja-e el a rossz időjárás? Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy reggel hat órától folyamatosan érkeztek a csoportok. Mintha mi sem történt volna az előző este és éjszaka. Az időjárás megszelídült, időnként még a nap is kikandikált a felhők mögül. Most már csak egy dolog miatt aggódtunk: sikerül-e a Szentatyát lebeszélni arról, hogy a vizes talaj miatt odafáradjon a papok, a hívek és a meghívott vendégek egyes csoportjaihoz? Természetesen nem sikerült lebeszélnünk. Bal kezével kissé fölemelte reverendáját, és a vizes talajjal mit sem törődve kedvesen integetett, áldást osztott, sokakkal kezet is fogott. A délelőtti program megható befejezése volt, hogy a pápát a püspöki palotába menet végig az egész városon százak és ezrek köszöntötték. Ennek az útvonalnak utolsó szakasza a Szíj János utcában volt. Az utca elején megemlítettem a Szentatyának, hogy az egyik kanonoki házban egy idős, beteg apát-kanonok a nyitott ablaknál állva kéri és várja a Szentatya áldását. Megható volt látni a két szempár összevillanását, a pápa kedves, barátságos, integető, áldó gesztusát és a sok-sok politikai üldözést is elszenvedett papunk meghatódottságát. Konkoly István szombathelyi püspök
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|