|
|
A hagyomány újragondolása III. Arcus Temporum-fesztivál Pannonhalmán Parázs vitákat lehetne folytatni arról, hogy a pillanatnak szóló, a "helyi adottságokra" építő, a performance eszközeivel élő kortárs művészet milyen értéket képvisel. A kortárs zeneszerzők többségének művei - érdeklődés hiányában - miért kerülnek le azonnal a koncerttermek műsoráról szerzőjük halála után? Jogos-e a nézőben, a hallgatóban keresni a hibát? Konzervatív elmaradottság-e az, ha a koncert-, színház- és múzeumlátogató inkább örök értékeket keres, "bizonyított" remekműveket akar látni-hallani, nem kétes kimenetelű "kísérletekkel" bajlódni? Mert ma úgyis csak a változót, a meghökkentőt keresi a világ, amely a "csak itt, csak most" relációban létezik. Hol az igazság? Ezekkel a kérdésekkel (is) szembesülhet az, aki augusztus 25. és 27. között ellátogat a pannonhalmi főapátság immár harmadik Arcus Temporum (Időívek) című művészeti fesztiváljára. A művészi érték megítélésén lehet vitatkozni, az apátsági programsorozat rangja, nemzetközi jelentősége azonban vitathatatlan. Kiváló referencia a szervezőknek, hogy a múlt nyáron hazánkba csábították Szofia Gubajdulinát, akinek a szakralitás szálaival átszőtt, misztériumot kutató-szemlélő izgalmas életművét cseppet sem fenyegeti az említett elfeledés veszélye. Ahogy tavaly Joseph Haydn művei "dialogizáltak" Gubajdulina alkotásaival, úgy idén Wolfgang Amadeus Mozart darabjai állnak párban a díszvendég - a palermói születésű, nálunk eddig szinte teljesen ismeretlen olasz zeneszerző - Salvatore Sciarrino kompozícióival. Kettejük "találkozása" a gondolati síkon túl "konkrét formát" is ölt majd, ugyanis az osztrák mester C-dúr zongoraversenye Sciarrino kadenciáival szólal meg a fesztiválon Várjon Dénes zongoraművész keze alatt. A (mozgás) színházi, képzőművészeti események mellett a zene játssza a legfontosabb szerepet a fesztivál programjában: három nap alatt nyolc koncertre kerül sor, mintegy harminc hazai és külföldi előadó közreműködésével. Idén a butoszínház két világhírű képviselőjét is meghívták Pannonhalmára. Az Egyesült Államokban élő japán házaspár, Eiko és Koma előadásait az arborétum asszociációkat keltő, rögtönzésre alkalmas helyszínein tekinthetik meg az érdeklődők. A buto, a "test rítusa", "a test forradalma" az 1950-60-as években Japánból induló "mozgalom", amely a tánc, a mozgás eszközeivel a meditáció sajátos világának kifejezésére tesz kísérletet. Művelői transzcendens dimenziókra nyitott szakrális gesztusaikkal egyfajta keleti-panteisztikus szellemiséget közvetítenek, melynek lényegét az univerzummal való szoros kapcsolatban, egyesülésben kereshetjük. Nem könnyű, nyári kikapcsolódásra, sokkal inkább igazi szellemi kihívásra és gondolkodást "provokáló" programokra számíthatnak azok, akik augusztus utolsó hétvégéjén Pannonhalmára látogatnak. Pallós
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||