Médiaetikai jegyzetek

A felettes mi

Közjó. Ez a ritkán hallott, szép hangzású szóösszetétel médiaetikánk kategorikus imperatívusza lehetne.

A közjó nem az egyének érdeke összeadódva valamely társadalmi megegyezésben. A közösség érdeke: egyén feletti személyes elv, amelyben minden egyén valódi célja alapot nyerhet.

Elég komolyabban eltűnődni, hogy rádöbbenjünk: az emberi társadalom roppant felelőtlenül bánik a közlés eszközeivel. A kommunikáció csatornáit, amelyeknek lélektől lélekig volna feladatuk kapcsolatokat létesíteni, olyan üzenetek közlésére használjuk, amelyek méltatlanok rá, hogy megszólítsanak tömegnyi embert. Tömegnyi embert írtam. Tömeggé az ember alatti minőségű kommunikáció teszi őket, minket.

Hisz tudjuk, a kommunikáció közlés: a közösség létesülése. Az egyénből egyén felettit varázsol. Kiemel a magányból.

A találkozás csodáját teremti körénk. Azt műveli, amire mind vágyunk: többé lenni magunknál, fölébe kerekedni korlátainknak.

Hogy miként váltak a közlés nagyszerű eszközei lealjasító üzenetek továbbítójává, manipulációs gépezetté? Talán csak az emberi léttel járó, természet adta bomlasztó erő tette. Talán gonoszság. Talán az üzleti érdek. Bármelyik is: a média megrészegült attól a hatástól, amelyet az emberben lakozó alacsonyrendű ösztönökre gyakorolt. Mint a korunkbeli médiasztárok példája mutatja: rájött, hogy az olcsó népszerűség jobban kamatozik az embert fölemelő, hosszas munkában föllelt, élettel tanúsított, igényes szónál. Hogy a tömeg minden esetben és minden korban - Barrabást kiált.

Mi hát az államok feladata, amelyeket - eredendően - a közjó őrzésével ruházott fel a közösség? Szabad-e áruba bocsátani a közlés hatékony eszközeit? Egyáltalán van-e létjogosultsága a kereskedelmi médiának? Mennyi választja el még a kereskedelmi oktatástól és a PR-szószéktől, amelyek praktikus tanácsokkal látnak el tudás helyett, és akcióban kínálnak pillanatnyi üdvözülést? Ha egy ember átlagosan hat órát tölt a képernyő igézetében, veszélytelenebb-e ez a műfaj annál, mintha a közoktatás töltene profitorientált üzeneteket az emberfejekbe? És hat óra tévénézés összehasonlítható-e hat tanórával? Hisz hatásmechanizmusa sokkalta erősebb annál, amivel az örök emberi értékek közvetítői jelentkeznek! Öt perc médiasokk képes lerombolni sokévnyi nevelést! El kell-e szennyeződnie oly mértékben az emberi tudatoknak is, mint vizeinknek, hogy védelmük végre napirendre kerüljön?

Sokfélét írtak már a kultúra mibenlétéről. Magam a freudi és a teilhardi terminológia ötvözetével tudnám legjobban kifejezni mivoltát. A kultúra a közösség érdekét, a közjót leginkább szolgáló emberi attitűd szellemi felelőse: a "felettes Mi". Emberléptékű irányelv, amely végső soron túlélésünk záloga. Ahol nem juttatjuk érvényre, ott ember alatti erők veszik át az irányítást. A közlést a kultúrának kell megszentelnie. A létezés emberi minőségét, amelyet megteremt, tekintsük külön, ingyenes ajándéknak.

Marton Árpád

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu