Szentírás-magyarázat

"Kemény beszéd ez..."

Évközi 21. vasárnap - Jn 6,61-70

Az eucharisztikus beszéd nem későbbi betoldás a János-evangélium szövegébe, ennek egyik legközvetlenebb bizonyítéka, hogy Jézus egyetlen beszédét sem minősítik érthetetlennek, felfoghatatlannak, csak erre mondják a tanítványok, hogy "kemény beszéd ez", sőt kijelentésük komolyságát azzal is aláhúzzák, hogy néhányan visszahúzódnak tőle. Mindez azt mutatja, hogy nem volt olyan felhőtlen a fogadtatása Jézus eucharisztikus elképzeléseinek, a feltámadása előtt. Majdnem három évszázadot kellett arra várni, hogy ezt a tanítást a görög egyházban kifejtsék, naivság lenne feltételezni, hogy azonnal megértették. Azt is meg kell gondolnunk, hogy miként lehetett volna beírni az evangéliumba egy olyan tant és Jézus szájába adni, amit már az elhangzás időpontjában is botrányosnak és érthetetlennek tartottak. Ezt a szokatlan képzettársítást és ezt a szokatlan gondolatmenetet meghonosíthatta-e az egyházban más, Jézusnál kisebb tekintély? Bizonyára nem. Akkor annál inkább érdemes szembenézni ennek a kemény beszédnek a részleteivel.

Korábban a "zsidók" zúgolódásáról ír a szöveg (6,52) de most a tanítványok zúgolódásáról és vitájáról szól a tudósítás (6,61). Mindennek tudatában van Jézus. Úgy viselkedik, mint aki egyre nehezebben elfogadható tanítást tár követői elé, és most érkezett el arra a pontra, hogy ezt a tanítást már nem tudják elfogadni. Sőt, meg is botránkoznak rajta. Vagyis Jézustól olyat hallanak, amit nem tudnak összeegyeztetni az örökölt vallásosságukkal.

Mindaz, amit Jézus mond lelki vonatkozású, lelkileg kell érteni. Lelki hatásokat akar létrehozni bennük, mert sem tanítás, sem parancs nem tud éltetni, csak az, ha valamilyen lelki újdonság születik meg követőiben.

A "senki nem jöhet hozzám, csak akit az Atya hív" kijelentés azt feltételezi, hogy Isten és minden egyes ember között létrejön egy személyes kapcsolat. Enélkül lehetetlen istenkapcsolatot feltételezni. A News Week riportere megállapítja, hogy "sokan követték Jézust a kenyérszaporításig, de kevesen a kereszthalálig". Ez a kétségtelenül igaz és provokatív megállapítás felhívja a figyelmet arra, hogy régen és most a Jézust követők, vagy más néven a Krisztus-hívők, köznapibb nyelven a hívek nem alkotnak homogén egységet. Vannak, akik most is érdeklődnek Jézus tanítása iránt, nehéz eldönteni, hogy mikortól nevezhetők hívőknek. Vannak, akik nagy energiát fektetnek abba, hogy megismerjék Jézus szavát, akár még a keresztény vallás szakértőivé is válnak. Eljutnak teológiai diplomáig is. Időközben azonban furcsa módon alakul a viszonyuk az egyházhoz. Az egyház teológiai és szociológiai valóságával való gyakori érintkezés nem mindig erősíti meg a kötődést sem a hívek közösségével, sem a tanokkal. Talán ezek a képzett és kritikus hívők is "kemény beszédnek" tekintik a fenti evangéliumi szavakat.

Végül akadnak, akik megharcolják a mai ember intellektuális harcát a teológiai iskolákkal, és rájönnek, hogy az egyház és Jézus olyan valóságot produkált, amely gazdagabbá teheti az életüket, még akkor is, ha nem lesz mentes minden konfliktustól. Ezek a Krisztus-hívők nem minősítik kemény beszédnek Jézus szavait, hanem buzgóbban imádkoznak, és szükségét érzik a gyakori áldozásnak, mert tapasztalatuk van a szentségi élet erejéről.

Ők a késői utódai annak a szűkülő körnek, amely az egyházból nem csak megélni akar, hanem az egyházat éltetni a saját áldozata, imádsága és jó cselekedetei által. Ők megértették a kemény beszédet. Istennek legyen hála.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu